v e k k e r

Kalácstészta
▪ 350 g liszt
▪ 2 kisebb tojás sárgája
▪ 1 tk zsír
▪ 250 ml tej
▪ 25 g friss élesztő
▪ 30 g cukor
▪ csipet só

Kakaós töltelék
▪ 125 g vaj
▪ 80 g cukor
▪ 2 ek. kakaó
▪ 2 csomag csomag vaníliás cukor
▪ 2 kiawbb tojás fehérje

Plusz a  kalács tetejére 1 egész tojás & szeletelt mandula.

Az élesztőt 100 ml langyos – egy teáskanál cukorral elkevert – tejben felfuttatjuk, majd a tészta többi hozzávalójával együtt géppel összedagasztjuk. Az így összedolgozott masszát fél-1 órát meleg helyen letakarva kelesztjük, amíg kb. kétszeresére nő.

Ezallatt a töltelékhez az összes hozzávalót kikeverjük.

Ha a tészta duplájára kelt, három egyenlő részre osztjuk, majd egyesével kinyújtjuk téglalap alakúra [kb. 3 mm vastagra], majd mindegyiket megkenjük a töltelékkel.

A megkent téglalap hosszabbik felétől kezdve elkezdjük szorosan feltekerni, így kapunk 3 rudat, amit szépen összefonunk. Ha ez megvan, egy kivajazott + kilisztezett kenyérsütő (püspökkenyér) formába tesszük, majd konyharuhával letakarva tovább kelesztjük (kb. fél órát).

Ha szépen megkelt, lekenjünk egy felvert tojással, megszórjuk szeletelt mandulával, és 160 fokon kb. 30 perc alatt megsütjük. 

Batyu te csodás.. szerintem évekkel ezelőtt ettem utoljára túrós batyut, szóval pont időszerű volt végre megsütni ezeket a finomságokat. A receptben írt mennyiségből 8 db lett, szóval egy része most a fagyasztóban csücsül, további utasításig. 😀

A recept Hannától származik, ezer köszi érte ezúton is! 

Hozzávalók a tésztához
▪ 250 g búzaliszt
▪ 60 g porcukor
▪ 80 gramm aktív kovász [nekem rozskovim van, azt használtam]
▪ 130 ml tej
▪ 1 tojás
▪ 33 g puha vaj
▪ 1 csipet só

Hozzávalók a töltelékhez
▪ 250 g túró
▪ 11 g búzadara
▪ 40 g cukor
▪ 1 csomag vaníliás cukor
▪ 1 tojás
▪ fél citrom reszelt héja
▪ vanília őrlemény
▪ 15 g aszalt meggy 

Egy tálban összekeverem az átszitált lisztet a porcukorral és a sóval. A tejet – ha hűtőben volt – picit felmelegítem, elkeverem benne a kovászt, majd hozzáadom a felvert tojást is (amiből egy picit félreteszek, hogy majd le tudjam kenni a batyukat vele sütés előtt), majd elkezdem dagasztani a tésztát – ezt lehet kézzel vagy robotgéppel is. 
Pár perc után hozzáadom a puha vajat is, és tovább dagasztom, egészen addig, amíg elválik az edény falától, és szép sima lesz a felülete.

Ezt követően egy konyharuhával letakarom és hagyom szépen kelni – de közben 30 percenként áthajtogatom a tésztát, méghozzá szirom hajtogatással. [A szirom hajtogatásról videó itt. A lényeg, hogy a tészta egyik szélét megfogom, és áthajtom a tészta szemben lévő oldalára, egészen addig, míg körbe nem érek.]

A hajtogatást 3x ismétlem meg, tehát hajtogat – 30 perc pihi – hajtogat – 30 perc pihi – hajtogat – 30 perc pihi. 😀

Az utolsó pihentetés alatt összeállítom a tölteléket is: a tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem, félreteszem. A tojás sárgáját kikeverem a cukrokkal, a citromhéjjal, a vanlília aromával és a túróval, hozzáadom a búzadarát, majd viszonylag óvatosan beleforgatom a tojásfehérjét, és az aszalt meggyet is.

A tésztát egy lisztezett felületen kinyújtom egy kb. 25*25 cm-es, kb. 1,5 ujjnyi vastag téglalapra, és 8 egyenlő részre osztom. Mindegyik négyzet közepére halmozok tölteléket, majd megfogom a tészta négy sarkát, összecsípem és egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem.

Hagyom kelni még kb. 10-20 percig, lekenem tojással és egy 180 fokos előmelegített sütőben 30 perc alatt szépen megsütöm.

Nem akarom azt mondani, hogy jó vagyok, de muszáj. 😀 Elképesztően finom lett életem kb. 4. kovászos kenyere – az előző hármat nem annyira mertem mutogatni a nagyvilágnak, na de Ő! Őt már igen. Egész szépen felemelkedett, ropog a héja, rugalmas és bubis a belseje, pihepuha, és működik mindenhogyan: zsírral & lilahagymával, simán csk vajjal, vajjal & anci féle sült szilvalekvárral… 🖤

Számtalan receptet, tanácsot, tippet, trükköt elolvastam már, ki hogyan készíti otthon a kis kovászos kenyerét, de minél többet olvastam, annál jobban nem értettem pontosan mit kéne csinálnom. 😅

Végül eldöntöttem, hogy oké, próbálkozom és majd kisül valami. Na ez a valami most jó lett, ehető, és ezt a receptet fogom továbbfejleszteni:

• 290 g kenyérliszt
• 60 g teljes kiőrlésű búzaliszt
• 280 g víz
• 70 g kovász [nekem rozskovászom van, amit hűtőben tartok, mivel sajni csak heti 1x sütök vele, ezért sütés előtt háromszor megetettem]
• 7 g só
• 3 g extra szűz olivaolaj
• ízlés szerint hántolt sótlan tökmag

A lisztet és a vizet összekevertem, hagytam 2 órát pihenni (ez a szakasz az autolízis).
Ezt követően hozzáadtam a kovászt, és 5 percig dagasztottam, majd ment bele a só és az olivaolaj – velük még további 5 perc dagasztás következett.

30 percig pihentettem egy kelesztőtálban, majd sziromhajtogatással körbehajtogattam a tésztát. [Megfogom a tészta egyik szélét a tálban, elkezdem felfelé húzni, majd áthajtom a vele szemben lévő oldalra, 4-5 ilyen hajtogatással körbeérek a tésztán, aminek így egyre szebb lesz a tartása.]

30 percig megint pihentetjük a drágát, majd következik a vizes kézzel történő LAMINÁLÁS! Nem, nem parkettáztam közben, hanem ezt csináltam a tésztával 1:25-től 2:18-ig.

Most 1 órát várunk, és következik egy coil hajtás, a videóban látható módon 2:19-től 2:46-ig.

1 óra múlva ismételten coil hajtás, aztán 2 órán keresztül békén hagyjuk a kenyerünket. [Én lefedve hagytam a kelesztőtálban.]

Ha letelt a két óra, kezdődhet az előformázás, majd a formázás, végül pedig landolhat a hűtőben egy szakajtóban 12 órát. 

Másnap [vagy amikor letelt a 12 óra], 230 fokos jól átmelegített és begőzösített sütőbe tolva megsütjük. [Nálam 15 percig sült 230 fokon, majd további 40 percig 180 fokon – de ez teljesen sütő és sütőedény függő.]

Sütőből kivéve egyből tegyük ki egy rácsra, és várjuk meg – ha tudjuk – míg teljesen kihűl. 😉

Kiflikék. Marha egészségesek, de tényleg. Meguntam, hogy a boltban “rozs”-nak kikiáltott pékáru is tartalmaz búzalisztet, meg még ki tudja mit nem.. szóval úgy döntöttem, hogy mindenkinek az a legjobb, ha inkább saját magam sütöm meg ezeket a ki cukiságokat. 😊

Többféle lisztet vegyítettem, éppen amit a konyhában találtam, és fel is turbóztam kicsit – zöld olivabogyóval, aszalt paradicsommal, a tetejét pedig reszelt parmezánnal szórtam. 😳

👉 Az alábbi mennyiség 8 kisebb kiflihez lesz elég:
▪400 g teljes kiőrlésű rozsliszt
▪100 g teljes kiőrlésű búzaliszt
▪50 g kókuszliszt
▪50 g graham búzaliszt
▪kb. 3-4 dl tej
▪25 g friss élesztő
▪1 nagy csipet só
▪50 ml extra szűz olivaolaj [+ én tettem bele 1 ek. tökmagolajat is]
▪1 egész tojás + a tetejére még 1
▪vaj + olivabogyó + aszalt paradicsom a “töltelékhez”  – elhagyható

Először is az élesztőt morzsold bele kb. 1 dl langyos tejbe [nem, nem kell bele cukor, anélkül is meg fog kelni a tészta, csak kicsit lassabban] majd szórj rá egy kis rozslisztet és keverd össze. Várj 10 percet, és öntsd bele egy tálba, amibe már előzetesen beleszitáltad a liszteket – a kókuszlisztet nem kell átszitálnod. 😉

Ha ez megvan, mehet bele a tojás, a só és a tej is – de ne az összes, inkább adagonként. Kezd el dagasztani – kézzel vagy géppel -, majd ha összeállt, akkor öntsd hozzá az olivaolajat is. Pár percig még gyúrogasd, közepesen lágy tésztát kell hogy kapj, formázd gombóccá. Tedd egy meleg helyre, takard le konyharuhával és várd meg, míg kb. a kétszeresére nő. ⬆

Ha megnőtt, nyújts ki kör alakúra, kb 3 mm vastagságúra, kend meg olvasztott vajjal, majd szórd rá az apróra vágott olivabogyót és aszalt paradicsomot. Vágd fel 8 cikkre és a szélétől tekerd fel a közepe felé haladva úgy, hogy egy kifli formát kapj – ha szeretnéd, meg is hajlíthatod. 🥐

Tedd őket egy sütőpapírral bélelt tepsibe, kend meg a tetejüket tojással, és szórd meg parmezánnal. Kb. 30-35 percig kell sütnöd 180 fokon – de látni (és érezni) fogod, hogy mikor jók.

Ha kihűltek és úgy érzed, hogy nem fogyna el, akár le is fagyaszthatod őket, de zacsiban 2-3 napig biztosan eláll. 

Újabb próbálkozások a házi kenyérkészítés terén. Jelentés: 1 elégett sütőpapír, 1 vízben megáztatott kenyér a lángoló sütőpapír láttán, 1 megégett tenyér, 1 tökéletes kenyér. Hát igen. Meg kell őrizni a pánikot. 😀 Még szerencse, hogy ebből az adagból két kisebb vekni kenyér jön ki, így az egyik teljes mértékben fogyasztható, a másikról pedig csak az elázott részeket kellett levágni. 😀 

Maga az elkészítés nem igényel sok időt, inkább a pihentetés + kelesztés, ezért érdemesebb hétvégén nekiállni – én előző este összekevertem a tésztát, és másnap reggelre szépen meg is kelt, ugyanis 12 óra kell neki. 🙂
Az alaprecept wander food wonder blogjáról származik, én csempésztem egy kis olivabogyót is a tésztába. 

Hozzávalók
▪420 g teljes kiőrlésű búzaliszt
▪40 g finomliszt 
▪20 g friss élesztő
▪450 ml víz
▪2 tk só
▪5-6 db aszalt paradicsom
▪1 marék zöld olivabogyó

A liszteket összekeverjük a vízzel és a sóval, majd belemorzsoljuk az élesztőt is. Elég laza tésztát – vagy is inkább masszát – fogunk kapni, de ez nem is baj, a lényeg, hogy csak “kutyuljuk” össze, és takarjuk le egy folpackkal és hagyjuk 12 órát pihenni.

Másnap a konyhapultot vagy egy deszkát nagyon nagyon sok liszttel beszórunk, és ráborítjuk a kis masszánkat, ellapogatjuk és rászórjuk a tetszés szerint apróra vagy durvára vágott aszalt paradicsomot és az olivabogyót.
Addig gyúrjuk, amíg már kevéssé ragad a tésztánk, majd belisztezzük a tetejét és egy konyharuhával letakarva 1 órát pihentetjük. [Miközben kel, félúton a sütőt előmelegíthetjük 250 fokra és alulra egy kisebb tepsibe tegyünk vizet is, hogy párologjon.]

Ha letelt az egy óra, kicsit még átgyúrjuk, megformázzuk és átemeljük egy sütőpapírral bélelt formába, vagy ha az nincs, egy tepsit/sütőlapot bélelünk ki vele, és arra helyezzük rá a kis bucinkat.
Én két részletben sütöttem meg a kenyereket – ami mint utólag kiderült nagyon is jó ötletnek bizonyult. 🙂

A sütés részénél követtem Dóri utasításait: lefedve 20 percig sütjük 240 fokon, ha letelt a 20 perc, levesszük a fedőt/alufóliát, lejjebb vesszük a hőfokot 220 fokra, és még 20-25 percig sütjük.

A kenyerünk akkor jó, ha az alja kopog. 🙂 Hagyjuk, hogy teljesen kihűljön – de inkább még langyosan kóstoljuk meg, isteni.

Jahj hát annyira nagyon kis cukik ezek a fahéjas csigák. Fel sem tűnik az embernek, hogy már a 9. darabot kapja be ezekből a mini finomságokból. 🙂 És hát nem elhanyagolható, hogy ez kérem szépen teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztből készült, szóval nem is akkora baj, hogy már a tizediket tartom a kezemben. 😀
A csigák készítésénél wander food wonder receptjéből indultam ki, de a töltelék mennyiségét dupláztam, és összességében kicsit kevesebb eritritet használtam.

Hozzávalók a tésztához
▪200 g teljes kiőrlésű tökölyliszt 
▪50 g fehér búzaliszt
▪1 csomag instant élesztő
▪30 g eritrit 
▪125 ml langyos víz 
▪3 evőkanál kókuszolaj 

Hozzávalók a töltelékhez
▪60 g vaj
▪50 g eritrit vagy nyírfacukor 
▪4 tk fahéj
▪1 ek víz [opcionális] 

A liszteket egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk a élesztőt, az eritritet, az olajat és a vizet.  Elkezdjük összegyúrni, ha nem akarna összeállni, akkor még öntsünk hozzá vizet. Addig gyúrjuk, amíg szép sima felületű nem lesz a tészta és elválik az edény falától.  Letakarva meleg helyen 15 percig pihentetjük. és 15 percig pihentetjük – célszerű bekapcsolni a sütőt, és mellé tenni a tálat. 

Amíg kel a tésztánk, összekeverjük a tölteléket – a vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk az édesítőszert és a fahéjat – ha túl sűrűnek ítélnénk, akkor mehet bele a víz is.  

A tésztát a pihentetés után lisztezett deszkán téglalap alakúra kinyújtjuk, úgy, hogy  kb. 0,5 cm vastag legyen, majd megkenjük egyenletesen a töltelékkel – én rákentem az egészet ( 🙂 ) majd a hosszabbik végétől kezdve feltekerjük csigabiga alakban. Egy éles vizezett késsel kb. 1 cm-es korongokat vágunk belőle, majd egy sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk őket. 180 fokon kb. 15-20 percig sütjük.

Fémdobozban tárolhatjuk, de valószínűsítem, hogy a tárolásra nem is lesz is szükség. 

Próbálkozásaim soron következő “áldozatává” vált ez az aszalt paradicsomokat rejtő, teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztből készült, tökmagolajjal megkent kifli. A receptet a Mediterrán ételek oldalon találtam, annyit módosítottam rajta, hogy kétszeres mennyiségű sót használtam, a tökmagot csak a tetejére szórtam és a kifli tésztájába gyúrtam egy kis aszalt paradicsomot. Legközelebb olivabogyóval is ki fogom próbálni! A lisztekkel is szabadon lehet játszani, de javaslom, hogy a tönkölybúzaliszt legyen a kiindulási 

Hozzávalók [8 kiflihez]
▪1 csésze + 2 púpos evőkanál teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
▪2 evőkanál kókuszliszt
▪2 evőkanál fehér búzaliszt
▪25 g friss élesztő
▪1 tojás
▪1 kk cukor
▪200 ml langyos tej
▪1,5 kk só
▪2 ek kókuszolaj vagy vaj
▪a töltelékhez tökmagolaj és kb. 8 db aszalt paradicsom
▪a tetejére tökmag és egy tojás

A langyos tejben elkeverjük a cukrot és az élesztőt, majd kb. 15 perc alatt felfuttatjuk. Ha megvan, a liszteket beleszitáljuk egy nagyobb tálba, hozzáadjuk a tojást, a sót, a kókuszolajat (vagy vajat), az apróra vágott aszalt paradicsomot valamint az élesztős tejet. Szép gombóccá gyúrjuk pár perc alatt, majd félretesszük meleg helyre, konyharuhával letakarva és kb. fél óra alatt a duplájára kelesztjük.
Ezt követően lisztezett felületen kör alakúra nyújtjuk a tésztánkat, majd 8 cikkelyt vágunk belőle. A cikkelyeket kicsit kinyújtjuk (kb. fél centi vastagságúra), majd megkenjük tökmagolajjal, és a szélesebbik végétől kezdve feltekerjük.

Egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük a kis kifliket, letakarjuk, és további 15-20 percig kelesztjük őket. Ha ez is megvan, a tetejüket megkenjük felvert tojással és betoljuk a 200 fokra felmelegített sütőbe kb. 15-20 percre. 
[A sütő aljába egy tepsibe tegyünk vizet – ez fog majd párologni sütés közben, ezáltal ropogósabbak lesznek a kiflijeink.]
Ha megsültek, nincs más dolgunk, mint befalni egy finom sonka és sajt kíséretében – vagy igazából bármilyen feltéttel. :] 

Az a csodás ebben a kifliben, hogy ha nem fogyna el, akkor folpackba csomagolva simán lefagyaszthatjuk, és bármikor elővehetjük ha egy kis pékárura vágynánk. [Én úgy szoktam, hogy megvárom amíg felolvad, majd bedobom pár percre a forró sütőbe.]

Életem első házi kelesztésű, gyúrású, sütésű kiflijei. -megmondom őszintén, hogy ez az egyik legfincsibb kifli amit valaha ettem. Medve úr is odáig volt érte. :] 
Azt leszögezném már az elején, hogy ez nem a gyors elkészülési ideje miatt lesz gyakori vendég a konyhámban, hanem mert iszonyú addiktív. Igazából elkészíteni sem bonyesz ám, csak rá kell szánni az időt. 

Úgy voltam vele, hogy ha már lúd, legyen kövér: ha ez az első kiflim, akkor ez készüljön egyből öregtésztával. Egyszer élünk, nemde? 😀 És jaj, milyen jól tettem, hisz a kisült ropogós, elképesztően finom belsejű kifliknek egyáltalán nem volt élesztő íze. A receptet teljes mértékben Levendula lány leírása alapján követtem, és én most a három napos verziót készítettem el: azaz pénteken este elkészítettem az öregtésztát, szombaton délután összegyúrtam a kifli tésztáját – amelybe kellett az öregtészta, majd meg is formáztam őket, vasárnap reggel pedig kisütöttem őket, így meleg és garantáltam friss – és nem utolsósorban tartósítószer-, adalékanyag-, és ízfokozómentes reggelink volt. 

Aki ódzkodna első hallásra / olvasásra az elkészítésétől, ne ijedjen meg, igazából nem lehet különösebben elrontani, csak türelem kell hozzá. :] 

És akkor íme a recept, 6 kiflihez:
▪250 g kenyérliszt
▪100 g öregtészta [én 200 g fehér kenyérliszt és 50 g teljes kiörlésű rozslisztet használtam]
▪80 ml hideg tej
▪100 ml hideg víz
▪7 g friss élesztő
▪1 tk. só
▪25 db olívabogyó
▪kevés puha vaj a megkenéshez
▪a tetejére reszelt sajt

A lisztet egy tálba szitálom, közepébe lyukat készítek és a hűtőből kivett öregtésztából 100 grammnyi mennyiséget beletépkedek Ráöntöm a hideg tejet és a vizet, majd belemorzsolom a friss élesztőt is. Dagasztani kezdem – ha kell, kis vizet, vagy kis rozslisztet teszek hozzá – lisztfüggő. A olivabogyókat darabolva beleszórom a tésztába, és addig dagasztom a tésztát, amíg elválik az edény falától és már alig ragad. Megszórom kis liszttel a tetejét, konyharuhával letakarom és a duplájára kelesztem 30-40 perc alatt. 

Hat egyenlő gombócra osztom a tésztát, és lisztezett felületen kör alakúra nyújtom őket – kb. 3-4 mm vastagságúra. Ha ez megvan, akkor vékonyan megkenem a felületét olvasztott vajjal, majd elkezdem kétoldalról a közepe felé feltekerni, amikor összeért, akkor a kifli két végét összecsippentem, kicsit meghengergetem, hogy alulra kerüljön a a feltekert rész, és kifli alakúra hajtom.

Egy tepsit kibélelek sütőpapírral, majd rásorakoztatom a kifliket – egymástól viszonylag távol, majd letakarom frissentartó fóliával, és beteszem a hűtőbe reggelig. Másnap reggelre szépen megkelnek, ha nagyon elterülnének – én így jártam – akkor sincs semmi gond, még sütés előtt is meg lehet őket kicsit formázni, hogy csinosabbak legyenek. :]
A sütőt 200 fok körülire izzítottam be, az aljába egy tepsibe vizet öntöttem – ez fog majd párologni sütés közben, ezáltal ropogósabbak lesznek a kiflijeink. 
A kiflik tetejét sütés előtt még megszórom bőségesen reszelt sajttal, és kb. 30-35 perc kell neki, mire megsül. Ellenőrizzük azért közben – nekem gázsütőm van, ami csak alulról süt, ezzel kész kihívás volt, kb. 1 óráig sültek.
[Amúgy ha jó a sütőnk, nem kell megvárni, amíg felmelegszik a sütő, bekapcsolás után be is tolhatjuk a kifliket.]

Frissen sülve a legfinomabb, de ha szeretnénk másnap is enni belőle, akkor azt javaslom, hogy egy tálkába tegyük őket még langyosan és tegyünk a tetejére frissentartó fóliát. 

Ki ne szeretné azt, amikor a boltban vagy a pékségben sikerül kifogni egy friss, ropogós kiflit/zsemlét/kenyeret, és még melegen elfogyaszthatja.. :] Na már most, ha ezt otthon készítjük el, garantáltan “aznapi” lesz a pékárunk, jelen esetben ez az olivás ciabatta! 
Nem nagy kunszt elkészíteni, kezdők is bátran nekifoghatnak, és alig kell hozzá pár alapanyag. Szinte hihetetlen, hogy a liszt, a víz, és az élesztő elegye milyen zseniális végeredményt alkot. :]

Hozzávalók [egy rúdhoz]
▪300 g liszt
▪kb. 2 dl meleg víz
▪1 tk száraz élesztő
▪1,5 tk só
▪olivaolaj [kb. 3.4 ek]

A meleg vízben elkeverjük az élesztőt, és felfuttatás nélkül hozzáöntjük a liszthez, adunk még hozzá sót, majd gyors mozdulatokkal összekeverjük – nem kell még eldolgoznunk nagyon, azt majd a pihentetés után!
10 percig meleg helyen, letakarva kelesztjük – ha úgy érezzük nagyon ragad, akkor még adjunk hozzá lisztet, ha túl kemény lenne, akkor pedig még vizet-, majd hozzáadjuk az olivaolajat, és elkezdjük dagasztani – kézzel vagy robotgéppel. Ha szépen összeállt, újra letakarjuk, és ugyan úgy, meleg helyen egy órát pihentetjük. 
[Fél órával az idő lejárta előtt indítsuk be a sütőt maximális fokozatra, alsó felső sütésre – de kb. 200-220 fok már rendben van.]
Amikor kb. a duplájára kelt, borítsuk ki a tisztát egy lisztezett felületre, hempergessük meg a lisztben, és csavarjuk meg kb. háromszor és tegyük sütőpapírral bélelt gáztepsire. Ha van időnk [és türelmünk] hagyjuk még kicsit a tepsiben is kelni, ha nincs, akkor toljuk be a sütőbe, és süssünk kb. 20-25 percig, de figyeljünk rá, mert könnyen megéghet. [Ha kapott egy kis színt, az még nem baj – sőt!]

Akár melegen, akár kihűlve már falatozhatunk is a saját készítésű ciabattánkból! A recept jól variálható, vághatunk a tésztába sütés előtt olivabogyót, aszalt paradicsomot, vagy megszórhatjuk akár egy kis bazsalikommal, oregánóval is. 

Ahh.. te jó ég. Annyira gyönyörű ez a kalács, és eszméletlen finom fahéj illat lengi körbe a lakást a készítése közben.. nem is lehet neki ellenállni, hiába volt este 10, mikor épp elkészült. 😀 Melegen, egy kis tejjel pedig: mámoros. :]
A recept Fördős Zétől származik, igazából csak annyit módosítottam rajta, hogy a méz helyett 4 tk cukrot használtam.

Hozzávalók
A tésztához
▪100 ml meleg víz
▪100 ml meleg tej
▪25 g friss élesztő
▪4 tk cukor
▪1 csipet só
▪260 g finomliszt
▪2 ek olvasztott vaj

A töltelékhez
▪4-5 ek olvasztott vaj
▪2 nagy ek őrölt fahéj
▪4 nagy ek porcukor

A meleg vizet és a tejet összeöntjük, belemorzsoljuk az élesztőt, belerakjuk a mézet és hagyjuk 5 percig pihenni, hogy az élesztő felfusson. [Én egy közepes méretű tálkában futtattam fel, amit letakartam egy tányérral.]
A lisztet elkeverjük a sóval, beleöntjük az élesztős tejet és elkezdjük gyúrni a tésztát. Mikor már összeállt, belegyúrjuk a vajat is és addig dagasztjuk amíg sima felületű tésztát kapunk. Ekkor belisztezzük az edény alját, belerakjuk a tésztagombócot, szórunk rá kevés lisztet és letakarva, meleg helyen kb. 30 percig kelesztjük.
Mikor megkelt, lisztezett felületen kb. 45×26 cm-es téglalappá nyújtjuk, megkenjük az olvasztott vajjal, megszórjuk a fahéjjal és porcukorral majd a hosszabb oldalánál feltekerjük.
A hengert hosszában kettévágjuk és a vágott felével felfelé, átlósan megtekerjük egymáson a felezett hengereket. A két végénél összecsípjük a fonatot és sütőpapíros tepsin, 175 fokos sütőben kb. 30-35 perc alatt megsütjük a kalácskoszorút.