v e k k e r

Természetes lelőhelyükön figyelhetjük meg a pohárkrémeket – ritka pillanat ez. Általában párosával tűnnek fel, ebédek vagy vacsorák lezárásaként, vagy csak egy laza hétvégi nasiként. Ez az egyed pedig most nem más, mint a ricottás kávés változat!

Hozzávalók 2 főre
▪ 125 g ricotta
▪ 100 ml habtejszín [állati eredtű, min. 30 %-os]
▪ fél csomag habfixáló [elhagyható]
▪ kb. 2 tk. porcukor [ez ízlés szerint növelhető vagy csökkenthető]
▪ 1 tk. cukrozatlan kakaó
▪ 3 tk. jó minőségű presszókávé
▪ amaretto [elhagyható, de nem érdemes 😀 ]
▪ a díszítéshez bármilyen keksz, mandulaszeletek 

Hogyan csináld?
A tejszínt verd fel a habfixálóval és a fele mennyiségű cukorral. 
A ricottában keverd el a cukor másik felét, a kakaót, add hozzá a kávét és a felvert tejszínhab felét. Ezen ponton jöhet hozzá egy picike amaretto.
Vegyél elő két frankó poharat, felezd el a kakaós krémet, és kanalazd a poharak aljába. Utána jöhet a tejszínhab réteg, majd pedig díszítésként morzsolj rá kekszet, és szórd meg száraz serpenyőben lepirított mandulaszeletekkel.
Kész.

Ez a desszert pikk-pakk megvan, észre sem veszed. Ami fontos, hogy jó alapanyokkal dolgozz! A kávéhoz például én jó szívvel ajánlom a KoffeinBox által is megrendelhető hazai pörkölők kávéit. [Tőlük egyébként tudsz rendelni otthonra kávét is, mert egy olyan rendszert csapatnak, ami többek között egy frankó kávé előfizetés is, szóval, érdemes megnézni őket.]

Kalácstészta
▪ 350 g liszt
▪ 2 kisebb tojás sárgája
▪ 1 tk zsír
▪ 250 ml tej
▪ 25 g friss élesztő
▪ 30 g cukor
▪ csipet só

Kakaós töltelék
▪ 125 g vaj
▪ 80 g cukor
▪ 2 ek. kakaó
▪ 2 csomag csomag vaníliás cukor
▪ 2 kiawbb tojás fehérje

Plusz a  kalács tetejére 1 egész tojás & szeletelt mandula.

Az élesztőt 100 ml langyos – egy teáskanál cukorral elkevert – tejben felfuttatjuk, majd a tészta többi hozzávalójával együtt géppel összedagasztjuk. Az így összedolgozott masszát fél-1 órát meleg helyen letakarva kelesztjük, amíg kb. kétszeresére nő.

Ezallatt a töltelékhez az összes hozzávalót kikeverjük.

Ha a tészta duplájára kelt, három egyenlő részre osztjuk, majd egyesével kinyújtjuk téglalap alakúra [kb. 3 mm vastagra], majd mindegyiket megkenjük a töltelékkel.

A megkent téglalap hosszabbik felétől kezdve elkezdjük szorosan feltekerni, így kapunk 3 rudat, amit szépen összefonunk. Ha ez megvan, egy kivajazott + kilisztezett kenyérsütő (püspökkenyér) formába tesszük, majd konyharuhával letakarva tovább kelesztjük (kb. fél órát).

Ha szépen megkelt, lekenjünk egy felvert tojással, megszórjuk szeletelt mandulával, és 160 fokon kb. 30 perc alatt megsütjük. 

Életem pohárkréme. De tényleg. Brutálisan jól összeillik a sós mogyoró a datolyával – ez most már kétségtelen. 😀
Az alap simán jó lehet legközelebb akár egy vegán, sütés nélküli tortához is, mert jól egyben marad ha lenyomkodja az ember, de én most csak hanyag eleganciával poharakba halmoztam az alapot. 🙂

Pofon egyszerű, sokféle gyümölccsel variálható, legközelebb ki fogom próbálni áfonyával is – úgy is szezonja van!

Hozzávalók [4 pohárhoz]
▪125 g magozott datolya
▪125 g sós mogyoró
▪300 g görög joghurt
▪2 tk méz – elhagyható
▪málna a díszítéshez

A datolyát kisebb darabokra vágjuk, majd forró vízben áztatjuk 10 percig, ezt követően leöntjük róla a vizet és egy késes robotgépbe tesszük. Hozzáadjuk a mogyorót is, majd pürésítjük. [Ha nem állna össze a massza, öntsünk hozzá egy kis datolyás levet.]
A masszánkat négyfelé osztjuk, poharakba halmozzuk, majd mézzel elkevert joghurtot kanalazunk rá, végül pedig a málnákat is rátesszük. Ennyi. 🙂
Lehűtjük és már csak annyi van vissza, hogy ámuljunk, milyen finom dolgot tudunk csinálni mindössze 5 hozzávalóból!

Korábban már többször készítettem zablisztből palacsintát, a vastagságát leszámítva ugyan olyan mint a sima lisztes verzió, de így meg aztán különösebb szívbaj nélkül ehetünk belőle többet is. 😉
Most kipróbáltam, hogy egy kanál lisztet helyettesítek kakaóval – működött. A tölteléket nyugodtan lehet kedvünkre variálni, én a képen szereplő túrós citromos verzió mellé készítettem egy mogyoróvajas-eperlekváros és egy sárgabaracklekváros-diós változatot is.  🙂

Hozzávalók [8 darabhoz]
▪2 egész tojás
▪200 g zabpehely [-1 ek]
▪1 ek cukrozatlan kakaópor
▪3 dl tej
▪2 dl szóda
▪1 csipet só
▪50 ml olivaolaj

A zabpelyhet egy aprítógépben liszt állagúvá daráljuk – ha van otthon zabpehelyliszt, az még jobb, majd kiveszünk belőle egy evőkanállal, helyette pedig hozzáteszünk egy evőkanál kakaót. A tojásokat hozzáadjuk, majd kisebb adagokban a tejet és a szódát/ásványvizet is. Ha megvan, mehet bele a só, és az olivaolaj is. Palacsintasütőben kisütjük a palkókat, innentől kezdve pedig már csak a fantáziánk szab határt, hogy mivel töltjük meg! 🙂

Nincs ennél egyszerűbb kamusüti. 🙂 Összesen 5 hozzávalóra lesz szükséged és egy erőteljesen almás pitére hajazó, egészséges finomságot állíthatsz elő.
Én elősütöttem a zabos alapot, hogy ne áztassa el az almás réteg, és így kicsit ropogósabb is lett a végeredmény. 

Hozzávalók
▪80 g zabpehely
▪2 egész tojás
▪4 alma
▪fahéj
▪eritrit

A tojásokat jó alaposan összekeverjük a zabbal, majd egy sütőpapírral bélelt kisebb formába/tepsibe simítjuk, és sütőben 10-15 perc alatt megsütjük, amíg kicsit összeáll. Eközben az almákat meghámozzuk, lereszeljük, összekeverjük fahéjjal és eritrittel, majd a zabos rétegre simítjuk, és még egy 5-10 percre visszatoljuk a sütőbe. Érdemes megvárni amíg teljesen kihűl, akkor lehet szépen szeletelni.  🙂

Medve úrnak szülinapja volt, így hát jött, aminek jönnie kellett: tortát sütöttem! Szépen kigondoltam, hogy mivel nem a világ legszuperebb sütőjével áldott meg a panellakás, ezért én majd csinálok egy sütés nélküli kekszes alapot. Aha.. 🙂 Menet közben kiderült, hogy az bizony nem kedvenc, így be kellett vetnem valami más megoldást, és megreckíroztam a sütős verziót, izgulással telve guggoltam a sütő mellett, hogy minden rendben legyen. (Jelzem, hogy ez a lépés nyugodtan kimaradhat, ha az ember lányának normális sütője van. 😀 ) DE! Megérte, sikerült, nem égett oda, sőt.. a visszajelzések alapján isteni lett. Mondom is hogyan készült.

Hozzávalók a brownie-s alaphoz
▪100 g étcsoki
▪100 g vaj [nem margarin]
▪80 g barna cukor
▪100 g liszt
▪5 ml vaníliaaroma
▪2 egész tojás

Vízgőz felett megolvasztjuk a csokit a vajjal, majd félretesszük. A tojásokat felverjük a barna cukorral és a vanilia aromával, majd beleöntjük az olvasztott vajas-csokis keveréket, és belekeverjük a lisztet is.
Egy kapcsos tortaformát (24 cm) kibélelünk sütőpapírral és beleöntjük a masszát. Kb 15-20 percig sütjük 160 fokon, de időközben nézzünk rá, a lényeg, hogy a teteje megkeményedjen, de belül még kicsit ragadós maradjon. 
Ha megsült, kivesszük a sütőből és hagyjuk kihűlni a tortaformában.


Hozzávalók a gesztenyés krémhez
▪250 g natúr [!!] gesztenyemassza
▪200 g mascarpone
▪20 g porcukor
▪vaníliaaroma

A gesztenyemasszát krémesre keverjük a mascarponéval, a porcukorral és a vanília aromával. [Ízlés szerint növelhetjük vagy csökkenthetjük a cukor mennyiségét.]

Hozzávalók a fehércsokis mascarpone krémhez
▪2 dl habtejszín [állati eredetű, 30%-os]
▪1 csomag habfixáló
▪kb. 200-250 g mascarpone
▪kb. 70 g fehércsoki [ízlés szerint lehet növelni vagy csökkenteni]
▪vaníliaaroma

A habtejszínt a habfixálóval kemény habbá verjük, majd félretesszük. A fehércsokit gőz felett felolvasztjuk, majd belekeverjük a mascarponét és a vanília aromát. Ezt követően beleforgatjuk a habtejszínt is, és ha elég édesnek ítéljük, kezdődhet a torta összeállítása! :]

A brownie-s alapra először rákenjük a gesztenyés krémet, szépen elegyengetjük, majd pedig erre jöhet a fehércsokis krém. Hűtőbe tesszük, és megvárjuk míg egy kicsit megdermed.
Én ezt most étcsokoládé lapokkal díszítettem, ami úgy készült, hogy vízgőz felett felolvasztottam a csokoládét, kiöntöttem sütőpapírra, vékonyan elsimítottam, majd megvártam míg újra megszilárdul. Ez után már tetszőleges darabokra lehet tördelni, és díszíteni vele a tortánkat.

Ez az elképesztően intenzív citromillat, amit ez a krém áraszt.. lenyűgöző. Legszívesebben mindent ezzel ennék, de azért valljuk be, például egy kolbásszal annyira nem jó párosítás. 😀 NA de egy kis chia pudinggal, natúr joghurttal, zabkásával, pitével vagy linzerrel annál inkább! 
Az a jó benne – a sokrétű felhasználás mellett -, hogy költséghatékony, egy citromból elég nagy adagot kapunk (kb. 150-200 g) és könnyen el is lehet készíteni, kezdő konyhatündérek is nyugodtan belevághatnak! 😉

Hozzávalók
▪1 nagyobb tojás
▪70 g cukor
▪1 nagy citrom
▪30 g vaj

A tojást egy kisebb lábasban összekeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a citrom kifacsart levét – vigyázzunk, hogy a magok ne kerüljenek bele – majd folyamatosan kevergetve (nehogy cukros rántotta legyen belőle 😀 ) addig főzzük, amíg elkezd sűrűsödni. Amikor már kicsit hígabb puding állagú, levesszük a tűzről, és belekeverjük a vajat is.
Hagyjuk kihűlni, majd csatos üvegbe töltjük. A hűtőben tárolva hetekig eláll.

Tudom sokan nem szeretik a muffint, mondván, hogy túl száraz, fojtós, nem lehet lenyelni, nincs is sok íze, hiányzik belőle valamilyen krém, stb, stb. Na akkor most mutatok egy olyan verziót, amely elmossa a muffinról alkotott rémképeket, ez ugyanis nagyon tömör, DE mégis krémesen lágy, egyszerre édes és sós, és zseniális érzés, amikor az ember ráharap egy-egy darabka csokoládéra.

Hozzávalók  [6 darabhoz]
▪75 g liszt
▪30 g porcukor
▪75 g mogyoróvaj
▪75 ml tej
▪50 ml whiskey
▪100 g étcsoki
▪25 g cukrozatlan kakaó
▪egy késhegynyi sütőpor
▪1 kk fahéj
▪egy csipet só
▪a tetejére durvára vágott mogyoró, pisztácia és tökmag

A csoki háromnegyedét és a mogyoróvajat egy edénybe tesszük, majd vízgőz felett összeolvasztjuk őket, majd ha elvegyültek, belezuttyantjuk a tejet és  a whiskey-t is. [Ha nincs otthon, lehet beletenni helyette rumot, krémlikőrt, cherry-t, vagy “végső” esetben rumaromát is.] 
Ha elég nagy volt a tál, amiben felmelegítettük a dolgokat, akkor mehet bele az összes többi hozzávaló, ha nem, akkor egy külön tálban keverjük össze. A csoki negyedét felkockázzuk és hozzákeverjük a masszához. Elég sűrű, nehezen keverhető lesz a tésztánk, de nem gond, egyengessük bele szépen egy kanál segítségével a muffinsütő formánkba, majdnem a forma legtetejéig, nem nagyon fognak megnőni már sütés közben. 
A mogyorót, sótlan pisztáciát és a tökmagot durvára vágjuk, és megszórjuk vele minden muffinkánk tetejét. 180 fokon kb. 20 percig sütjük, arra figyeljünk, hogy ne szárítsuk ki, mert ennek a muffinnak éppen az a lényege, hogy kívül kicsit szikárabb, de belül a sok csoki és a mogyoróvaj miatt lágy és krémesebb. Ha késznek ítéljük, várjuk meg, míg kihűl a formában, majd faljuk be jól! :]

Maradt még a hűtőben a legutóbb elkészített citromkrémből, így gondoltam felhasználom a soron következő zabos finomsághoz. :] 
Ízorgazmust okoz a szájban a zab, a joghurt, a túró, a citrom és a pirított mandula elegye. Elég megszimatolni másnap reggel, és egyből megjön az étvágy! 

Hozzávalók
▪50 g nagyszemű zabpehely
▪60 g túró
▪3-4 tk natúr joghurt
▪2 tk citromkrém [elkészítéséhez nézd meg ezt a korábbi bejegyzést!]
▪tej
▪szeletelt mandula

Egy pohárba szórjuk az előzetesen száraz serpenyőben lepirított zabpelyhet, felöntjük annyi tejjel, hogy majdhogynem ellepje, majd egy kis tálkában összekeverjük a túrót, a joghurtot és a citromkrémet – ha úgy érezzük, hogy nem elég édes, tehetünk még bele egy kis mézet vagy juharszirupot. A túrós krémet a zabra halmozzuk, majd megszórjuk pirított szeletelt mandulával. Egy éjszakára dugjuk be a hűtőbe, reggelre szuperül összeérnek majd az ízek, nekünk pedig nem lesz más dolgunk, mint befalni az egészet!

Ha már hóhelyzet, akkor legyen hókifli is. Ezekkel a mandulás csodákkal mindjárt szebb az élet! *_*
Imádnivalóan omlósak, illatosak, és nagyon nehéz abbahagyni az evését.. 😀 

Hozzávalók
▪250 g liszt
▪100 g porcukor
▪200 g vaj
▪100 g darált mandula
▪1 kis doboz tejföl

A mandulát egy száraz serpenyőben gyakran megrázogatva megpirítjuk, de vigyázzunk rá, nehogy megégessük, majd a többi hozzávalóval együtt összedolgozzuk – fontos, hogy a vaj ne legyen túl meleg -, majd vékony nudlikat sodrunk belőle, amelyből kb 8 centis darabokat vágunk és kifli alakúra formázunk.
Előmelegített sütőben, 180 fokon 25 percig sütjük.
Ebből a mennyiségből kb. 50 darab lesz – ami sok(nak tűnik), de higgyétek el, hamar fogy! :]