v e k k e r

Próbálkozásaim soron következő “áldozatává” vált ez az aszalt paradicsomokat rejtő, teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztből készült, tökmagolajjal megkent kifli. A receptet a Mediterrán ételek oldalon találtam, annyit módosítottam rajta, hogy kétszeres mennyiségű sót használtam, a tökmagot csak a tetejére szórtam és a kifli tésztájába gyúrtam egy kis aszalt paradicsomot. Legközelebb olivabogyóval is ki fogom próbálni! A lisztekkel is szabadon lehet játszani, de javaslom, hogy a tönkölybúzaliszt legyen a kiindulási 

Hozzávalók [8 kiflihez]
▪1 csésze + 2 púpos evőkanál teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
▪2 evőkanál kókuszliszt
▪2 evőkanál fehér búzaliszt
▪25 g friss élesztő
▪1 tojás
▪1 kk cukor
▪200 ml langyos tej
▪1,5 kk só
▪2 ek kókuszolaj vagy vaj
▪a töltelékhez tökmagolaj és kb. 8 db aszalt paradicsom
▪a tetejére tökmag és egy tojás

A langyos tejben elkeverjük a cukrot és az élesztőt, majd kb. 15 perc alatt felfuttatjuk. Ha megvan, a liszteket beleszitáljuk egy nagyobb tálba, hozzáadjuk a tojást, a sót, a kókuszolajat (vagy vajat), az apróra vágott aszalt paradicsomot valamint az élesztős tejet. Szép gombóccá gyúrjuk pár perc alatt, majd félretesszük meleg helyre, konyharuhával letakarva és kb. fél óra alatt a duplájára kelesztjük.
Ezt követően lisztezett felületen kör alakúra nyújtjuk a tésztánkat, majd 8 cikkelyt vágunk belőle. A cikkelyeket kicsit kinyújtjuk (kb. fél centi vastagságúra), majd megkenjük tökmagolajjal, és a szélesebbik végétől kezdve feltekerjük.

Egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük a kis kifliket, letakarjuk, és további 15-20 percig kelesztjük őket. Ha ez is megvan, a tetejüket megkenjük felvert tojással és betoljuk a 200 fokra felmelegített sütőbe kb. 15-20 percre. 
[A sütő aljába egy tepsibe tegyünk vizet – ez fog majd párologni sütés közben, ezáltal ropogósabbak lesznek a kiflijeink.]
Ha megsültek, nincs más dolgunk, mint befalni egy finom sonka és sajt kíséretében – vagy igazából bármilyen feltéttel. :] 

Az a csodás ebben a kifliben, hogy ha nem fogyna el, akkor folpackba csomagolva simán lefagyaszthatjuk, és bármikor elővehetjük ha egy kis pékárura vágynánk. [Én úgy szoktam, hogy megvárom amíg felolvad, majd bedobom pár percre a forró sütőbe.]

Ez az elképesztően intenzív citromillat, amit ez a krém áraszt.. lenyűgöző. Legszívesebben mindent ezzel ennék, de azért valljuk be, például egy kolbásszal annyira nem jó párosítás. 😀 NA de egy kis chia pudinggal, natúr joghurttal, zabkásával, pitével vagy linzerrel annál inkább! 
Az a jó benne – a sokrétű felhasználás mellett -, hogy költséghatékony, egy citromból elég nagy adagot kapunk (kb. 150-200 g) és könnyen el is lehet készíteni, kezdő konyhatündérek is nyugodtan belevághatnak! 😉

Hozzávalók
▪1 nagyobb tojás
▪70 g cukor
▪1 nagy citrom
▪30 g vaj

A tojást egy kisebb lábasban összekeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a citrom kifacsart levét – vigyázzunk, hogy a magok ne kerüljenek bele – majd folyamatosan kevergetve (nehogy cukros rántotta legyen belőle 😀 ) addig főzzük, amíg elkezd sűrűsödni. Amikor már kicsit hígabb puding állagú, levesszük a tűzről, és belekeverjük a vajat is.
Hagyjuk kihűlni, majd csatos üvegbe töltjük. A hűtőben tárolva hetekig eláll.

Most menő a zab. A quiona. A chia. Meg ezek a kis huncutságok. És nem csak, hogy menő, de elég finom is tud lenni úgy, hogy mindeközben bazi egészséges. 
A chia pudingot lehet készíteni sima (tehén) tejjel, kókusztejjel, mandulatejjel, szójatejjel, rizstejjel, mindenféletejjel is, de én most egy natúr joghurtos változatot készítettem el, amit anyukám eperlekvárjával turbóztam fel. :]

Hozzávalók [egy pohárhoz]
▪2 ek chia mag
▪140 g natúr joghurt
▪2 ek eperlekvár
▪2 ek tej
▪bogyós gyömölcsök a tetejére

A natúr joghurt az eperlekvárt és a tejet összekeverjük, majd hozzáadjuk a chia magot is. Ezt a rendkívül bonyolult és hosszadalmas műveletet elvégezhetjük egy külön tálkában, vagy már egyből abban a pohárkánkban amiből fogyasztani fogjuk a pudingunkat.
A bogyós gyümik – tél lévén – fagyasztott formában kerültek a tetejére – előtte kicsit hagytam, hogy felolvadjanak szobahőmérsékleten.
Egy éjszakára tegyük hűtőbe, másnap ott fog várni minket pudingként, finoman, gyümölcsösen. :]

Hm, annyira finom ez a müzliszelet, hogy nem is lehet leállni egy szeletnél. Szerencsére elég sok jön ki egy adagból, és egy fémdobozban tárolva több hétig is eláll – ha addig persze el nem fogy. 😀 Az a jó benne, hogy bárhová magunkkal vihetjük, legyen szó kirándulásról, egy munkahelyi nasiról, vagy egy rohanós reggelről. 
Nagy előnye, hogy nem kell túl sokat szöszölni az elkészítésével, nincs tele mindenféle rondasággal mint a bolti társai, és kedvünkre variálhatjuk a hozzávalókat, attól függően, hogy mi lapul a konyhaszekrényben. 
Például az aszalt gyümölcsöknél és az olajos magvaknál is bátran cserélgessük az alapanyagokat: nálam most aszalt vörösáfonya, mazsola és datolya került bele, a magvakat pedig sótlan mogyoró, szeletelt mandula és sótlan napraforgómag képviselte. 🙂 Lássuk a többi hozzávalót:

▪75 g zabpehely [lehet apró-, és nagyszemű is, én most fele-fele arányban tettem bele]
▪60 g kókuszreszelék
▪150 g méz
▪1 tojásfehérje habbá verve
▪110 g olajos mag [nálam most 45 g sótlan mogyoró, 30 g szeletelt mandula és 35 g sótlan napraforgómag]
▪75 g aszalt gyümölcs
▪35 g étcsoki
▪csipet só

Először a zabpelyhet a kókuszreszeléket és a szeletelt mandulát összekevertem és bedugtam egy sütőpapírral bélelt tepsiben a sütőbe 160 fokra, annyi időre, hogy kicsit színt kapjon – időnként át kell keverni.
Ha ez megvan, átöntöm egy tálba, és hozzákeverem az összes többi hozzávalót – az olajos magvakat, az aszalt gyömölcsöket és az étcsokit előtte apróra vágjuk. 
Egy kisebb tepsit [25*23 cm] kibélelünk sütőpapírral és beleöntjük a müzlikeveréket, amit vizes kézzel jó alaposan lenyomkodunk. 160 fokon addig sütjük, amíg illatozni nem kezd, és a teteje kap egy kis színt.
Hagyjuk a formában teljesen kihűlni, majd egy éles kenyérvágó késsel felszeleteljük. :]
 

Sós is, édes is, ropogós is. ❤ [És ráadásul teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztből és zabpehelylisztből készült, szóval nem annyira para ha az egész adagot bevágjuk. 😀 ]

Hozzávalók [12 darabhoz]
▪85 g vaj
▪30 g nádcukor
▪70 g teljes kiörlésű tönkölybúzaliszt
▪40 g zabpehelyliszt
▪35 g aszalt vörösáfonya
▪35 g sós pisztácia [pucolva mérve]
▪1 tk vaníliaaroma


A liszteket egy tálba szitáljuk, hozzáadjuk kisebb darabokban a vajat és elkezdjük összemorzsolni. Ezután mehet bele a cukor, a vaníliaaroma, a durvára vágott pisztácia, és az apróra vágott vörösáfonya. Ha összeállt a masszánk, akkor egy kb. 5-6 cm átmérőjű hengert formálunk belőle majd egy éles késsel kb. fél cm vastag szeleteket vágunk. [Ha túl puhának éreznénk a tésztát, akkor betehetjük a szeletelés előtt a hűtőbe.] 
Egy sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk a korongokat, egy kicsit lelapogatjuk, hogy vékonyabb kekszeket kapjunk, majd 160-170 fokon addig sütjük, amíg el nem kezd illatozni, és az alja egy kis színt nem kap.
Amire érdemes figyelni, hogy a teteje ilyenkor még puhának tűnhet, de ez becsapós, ha kihűl, meg fog keményedni!
Fémdobozban tárolhatjuk – legalábbis addig az egy napig, amíg el nem fogy. 😀

Március. A még megmaradt hófoltok és a szakadó eső között azért néha-néha már kidugja a fejét a nap, szóval aggodalomra semmi ok, jönni fog a tavasz. Addig is, hogy megkönnyítsük a várakozást, feldobhatjuk a napunkat és a hangulatunkat is ezzel a bogyós gyümis zabreggelivel. :]

Hozzávalók
▪40 g zabpehely
▪kb. 1 dl tej + még egy kicsi a joghurtos krémhez
▪45 g görög joghurt
▪60 g [zsírszegény] túró
▪2 tk agave szirup
▪kókuszchips
▪szeletelt mandula
▪sótlan mogyoró
▪piros bogyós gyümölcs [eper, áfonya, szeder – lehet akár fagyasztott is]

A zabpelyhet egy pohár aljába szórjuk, majd ráöntjük a tejet. Ha úgy látjuk, hogy nagyon hamar magába szívja, akkor még önthetünk rá! A joghurtot kikeverjük a túróval, az agave sziruppal, valamint ha nem elég lágy, öntsük fel egy kis tejjel – és mehet is a zabos alapra.
A sótlan mogyorót vágjunk durvára, és a szeletelt mandula valamint a kókuszchips kíséretében egy száraz serpenyőben pirítsuk meg.
A gyömölcsökkel díszítsük a joghurtos krémet, majd szórjuk meg a pirított finomságokkal is.
Ha szeretnénk, össze is keverhetjük egyből, de másnap reggel az egy éjszakás pihentetést követően is jó – de ha jobban esik a lelkünknek, hogy látjuk a rétegeket, akkor úgy is fogyaszthatjuk. :]

Volt a hűtőmben görög joghurt, némi túró, és egy banán is türelmesen várt a sorsára. Arra gondoltam, hogy összeengedem őket, aztán meglátjuk mi sül ki belőle. Nos. .. jó döntésnek bizonyult, főleg a grillezett banán.. óó hát egészen új értelmet nyert így. :]
Laktató, egészséges és finom. Szerintem napindításhoz nem is kell ennél több!

Hozzávalók
▪40 g zabpehely
▪kb. 1 dl tej + még egy kicsi a joghurtos krémhez
▪45 g görög joghurt
▪60 g zsírszegény túró
▪1 tk cukrozatlan kakaópor
▪1 tk juharszirup
▪fél banán
▪pár szem aszalt vörösáfonya
▪pirított szeletelt mandula
▪pár szem egész mandula

A zabpelyhet egy pohár aljába szórjuk, majd ráöntjük a tejet. Ha úgy látjuk, hogy nagyon hamar magába szívja, akkor még önthetünk rá! A joghurtot kikeverjük a túróval, a kakaóval, a juharsziruppal, valamint ha nem elég lágy, öntsük fel egy kis tejjel.
Pár szem egész mandulát vágjunk durvára, és szórjuk rá a zabpelyhes tejes alapra, majd ezután rákanalazhatjuk a joghurtos krémünket. 
A banánt hosszában elszeljük – négy szelet az ideális, ha annál vékonyabb, szét fog esni -, majd egy felhevített vajjal kikent serpenyőbe hirtelen meggrillezzük mindkét oldalát. Ha elkészült, óvatosan kiemeljük, és a krém tetejére tesszük, majd megszórjuk durvára vágott pirított szeletelt mandulával és aszalt vörösáfonyával.
Egy éjszakát alufóliával letakarva hűtőben pihentetjük, másnap reggelre szuperül összeérnek majd az ízek. ❤

Ebben a kekszben csak annyi cukor van, amennyi a fehér csokiban, a lisztek esetében pedig teljes kiörlésű rozslisztet és zabpehelylisztet használtam. :]
Két adagot sütöttem belőle, mert az első adag után rájöttem, hogy sokkal jobban le kell lapítani a kekszeket ahhoz, hogy ropogósra süljenek.  

Hozzávalók [18 darabhoz]
▪2 egész tojás
▪1 dl tej
▪60 g zabpehelyliszt
▪20 g teljes kiörlésű rozsliszt
▪250 g zabpehely [apró szemű]
▪30 g fehércsoki durvára vágva
▪30 g mandula durvára vágva
▪20 g sótlan napraforgómag
▪2 ek cukrozatan kakaó

A tojásokat egy tálban felverjük, hozzáadjuk a tejet, majd egy fakanállal belekeverjük a liszteket, a kakaóport, a fehércsokit, majd végül a magokat. 
Egy kanállal tepsibe halmokat sorakoztatunk – ha bevizezzük a kanalat, úgy könnyebb dolgunk lesz – majd lelapogatjuk őket jóó vékonyra, kb. fél centinél ne legyen magasabb. 180 fokon kb. 15 percig sütjük, de időközben ellenőrizzük, ha szükséges, süssük kevesebb vagy még több ideig.
Ha kihűlt, egy fémdobozban sokáig eláll. :]

Életem első házi kelesztésű, gyúrású, sütésű kiflijei. -megmondom őszintén, hogy ez az egyik legfincsibb kifli amit valaha ettem. Medve úr is odáig volt érte. :] 
Azt leszögezném már az elején, hogy ez nem a gyors elkészülési ideje miatt lesz gyakori vendég a konyhámban, hanem mert iszonyú addiktív. Igazából elkészíteni sem bonyesz ám, csak rá kell szánni az időt. 

Úgy voltam vele, hogy ha már lúd, legyen kövér: ha ez az első kiflim, akkor ez készüljön egyből öregtésztával. Egyszer élünk, nemde? 😀 És jaj, milyen jól tettem, hisz a kisült ropogós, elképesztően finom belsejű kifliknek egyáltalán nem volt élesztő íze. A receptet teljes mértékben Levendula lány leírása alapján követtem, és én most a három napos verziót készítettem el: azaz pénteken este elkészítettem az öregtésztát, szombaton délután összegyúrtam a kifli tésztáját – amelybe kellett az öregtészta, majd meg is formáztam őket, vasárnap reggel pedig kisütöttem őket, így meleg és garantáltam friss – és nem utolsósorban tartósítószer-, adalékanyag-, és ízfokozómentes reggelink volt. 

Aki ódzkodna első hallásra / olvasásra az elkészítésétől, ne ijedjen meg, igazából nem lehet különösebben elrontani, csak türelem kell hozzá. :] 

És akkor íme a recept, 6 kiflihez:
▪250 g kenyérliszt
▪100 g öregtészta [én 200 g fehér kenyérliszt és 50 g teljes kiörlésű rozslisztet használtam]
▪80 ml hideg tej
▪100 ml hideg víz
▪7 g friss élesztő
▪1 tk. só
▪25 db olívabogyó
▪kevés puha vaj a megkenéshez
▪a tetejére reszelt sajt

A lisztet egy tálba szitálom, közepébe lyukat készítek és a hűtőből kivett öregtésztából 100 grammnyi mennyiséget beletépkedek Ráöntöm a hideg tejet és a vizet, majd belemorzsolom a friss élesztőt is. Dagasztani kezdem – ha kell, kis vizet, vagy kis rozslisztet teszek hozzá – lisztfüggő. A olivabogyókat darabolva beleszórom a tésztába, és addig dagasztom a tésztát, amíg elválik az edény falától és már alig ragad. Megszórom kis liszttel a tetejét, konyharuhával letakarom és a duplájára kelesztem 30-40 perc alatt. 

Hat egyenlő gombócra osztom a tésztát, és lisztezett felületen kör alakúra nyújtom őket – kb. 3-4 mm vastagságúra. Ha ez megvan, akkor vékonyan megkenem a felületét olvasztott vajjal, majd elkezdem kétoldalról a közepe felé feltekerni, amikor összeért, akkor a kifli két végét összecsippentem, kicsit meghengergetem, hogy alulra kerüljön a a feltekert rész, és kifli alakúra hajtom.

Egy tepsit kibélelek sütőpapírral, majd rásorakoztatom a kifliket – egymástól viszonylag távol, majd letakarom frissentartó fóliával, és beteszem a hűtőbe reggelig. Másnap reggelre szépen megkelnek, ha nagyon elterülnének – én így jártam – akkor sincs semmi gond, még sütés előtt is meg lehet őket kicsit formázni, hogy csinosabbak legyenek. :]
A sütőt 200 fok körülire izzítottam be, az aljába egy tepsibe vizet öntöttem – ez fog majd párologni sütés közben, ezáltal ropogósabbak lesznek a kiflijeink. 
A kiflik tetejét sütés előtt még megszórom bőségesen reszelt sajttal, és kb. 30-35 perc kell neki, mire megsül. Ellenőrizzük azért közben – nekem gázsütőm van, ami csak alulról süt, ezzel kész kihívás volt, kb. 1 óráig sültek.
[Amúgy ha jó a sütőnk, nem kell megvárni, amíg felmelegszik a sütő, bekapcsolás után be is tolhatjuk a kifliket.]

Frissen sülve a legfinomabb, de ha szeretnénk másnap is enni belőle, akkor azt javaslom, hogy egy tálkába tegyük őket még langyosan és tegyünk a tetejére frissentartó fóliát. 

Olyan sok zabkását, és pohárkrémet csináltam már, most egy kicsit másfajta textúrára vágytam, és ropogóssá varázsoltam a zabpelyheket, ami így aztán tejjel vagy joghurttal elkeverve [vagy akár önmagában is] szuper cukor-, liszt-, és tartósítószermentes reggeli  lehet!
Édesítésnek csak almát és némi aszalt gyümölcsöt használtam, így az elfogyasztott mennyiséggel sem kell igazán törődnünk.. 😀

Hozzávalók
▪150 g zabpehely
▪150 g alma [reszelt mennyiség]
▪25 g dió
▪25 g mandula
▪25 g szezámmag
▪25 g mazsola
▪25 g aszalt szilva
▪1 tk őrölt fahéj
▪4 ek kókuszolaj

Az almát meghámozzuk, lereszeljük, és lemérünk belőle 150 grammnyi mennyiséget. A zabpelyhet lepirítjuk egy száraz serpenyőben, majd az almához öntjük. A dióval, a mandulával és a szezámmaggal ugyan így járunk el, és azt is egy tálba öntjük. A mazsolát és az aszalt szilvát apróbb darabokra vágjuk, majd kb. egy teáskanálnyi fahéj kíséretében a keverékhez adjuk. Alaposan összeforgatjuk, majd nyakon öntjük az egészet kókuszolajjal. Ha megvan, akkor egy tepsit kibélelünk sütőpapírral és elterítjük rajta a granolánkat. 180 fokos sütőben addig sütjük, amíg elkezdjük érezni az isteni almás-fahéjas illatot. Ha már ropogós, akkor vegyük ki a sütőből, át is forgathatjuk időnként, hogy mindenhol szépen megpiruljanak a szemek, arra azért vigyázzunk, nehogy megégjen. :]

Fémdobozban hetekig eláll, de valószínűleg előbb kell majd újrasütni, mintsem megromoljon!