v e k k e r

Mindenkivel megesik, hogy két étkezés között harapna valamit, vagy még gyorsan edzés előtt szüksége van egy kis energiára, ami nem telít el túlságosan, de mégis elegendő kraftot ad. Nos, ez a müzliszelet pont ezt a célt [is] szolgálja. 
Ami nagy előnye – azon felül, hogy nagyon finom – rengeteg finom mag van benne, viszont a bolti társaival ellentétben tuti nem tartalmaz sem tartósítószert, sem stabilizátort, sem színezéket. 

Az alábbiak azonban kellenek hozzá:
▪150 g zabpehely
▪100 g aszalt sárgabarack
▪50 g aszalt füge
▪50 g mazsola
▪6 szem kimagozott datolya
▪100 g sótlan mogyoró
▪50 g dió
▪50 g mandula
▪100 g méz
▪egy marék kókuszchips
▪1 tojás fehérje

Az aszalt gyümölcsöket összevágjuk, egy tálba rakjuk és felöntjük őket forró vízzel, hogy kissé megpuhuljanak.
Amíg puhulnak, a zabpelyhet egy száraz serpenyőbe öntjük és elkezdjük picit megpirítani – de nagyon figyeljünk, nehogy megégjen. Amikor már érezni az illatukat, átöntjük egy mély tálba. Ha ez megvan, akkor az olajos magokkal és a kókuszchipssel is ugyan így járunk el, mehetnek ők is a tálkába, és rá is zuttyantjuk egyből a mézet, amíg még melegek. Az aszalt gyümölcsökről leöntjük a vizet és egy aprítógépben összezúzzuk őket, majd hozzáadjuk a zabpelyhes magvas keverékhez. A tojás fehérjét kemény habbá verjük, és ezt is hozzáadjuk. 
Egy kisebb tepsit kibélelünk sütőpapírral, beleöntjük a még nyers müzlinket, majd jól lelapogatjuk – nedves kézzel könnyebb – és addig sütjük, amíg a teteje már elkezd pirulni.
Megvárjuk míg kihűl, és csakis azután kezdjük el felszelni, nehogy szétessen! 

Tipp: ha mégis szétesne, remek granola lesz belőle, amit joghurttal vagy tejjel elkeverve be is puszilhatunk.

Tudom sokan nem szeretik a muffint, mondván, hogy túl száraz, fojtós, nem lehet lenyelni, nincs is sok íze, hiányzik belőle valamilyen krém, stb, stb. Na akkor most mutatok egy olyan verziót, amely elmossa a muffinról alkotott rémképeket, ez ugyanis nagyon tömör, DE mégis krémesen lágy, egyszerre édes és sós, és zseniális érzés, amikor az ember ráharap egy-egy darabka csokoládéra.

Hozzávalók  [6 darabhoz]
▪75 g liszt
▪30 g porcukor
▪75 g mogyoróvaj
▪75 ml tej
▪50 ml whiskey
▪100 g étcsoki
▪25 g cukrozatlan kakaó
▪egy késhegynyi sütőpor
▪1 kk fahéj
▪egy csipet só
▪a tetejére durvára vágott mogyoró, pisztácia és tökmag

A csoki háromnegyedét és a mogyoróvajat egy edénybe tesszük, majd vízgőz felett összeolvasztjuk őket, majd ha elvegyültek, belezuttyantjuk a tejet és  a whiskey-t is. [Ha nincs otthon, lehet beletenni helyette rumot, krémlikőrt, cherry-t, vagy “végső” esetben rumaromát is.] 
Ha elég nagy volt a tál, amiben felmelegítettük a dolgokat, akkor mehet bele az összes többi hozzávaló, ha nem, akkor egy külön tálban keverjük össze. A csoki negyedét felkockázzuk és hozzákeverjük a masszához. Elég sűrű, nehezen keverhető lesz a tésztánk, de nem gond, egyengessük bele szépen egy kanál segítségével a muffinsütő formánkba, majdnem a forma legtetejéig, nem nagyon fognak megnőni már sütés közben. 
A mogyorót, sótlan pisztáciát és a tökmagot durvára vágjuk, és megszórjuk vele minden muffinkánk tetejét. 180 fokon kb. 20 percig sütjük, arra figyeljünk, hogy ne szárítsuk ki, mert ennek a muffinnak éppen az a lényege, hogy kívül kicsit szikárabb, de belül a sok csoki és a mogyoróvaj miatt lágy és krémesebb. Ha késznek ítéljük, várjuk meg, míg kihűl a formában, majd faljuk be jól! :]

Maradt még a hűtőben a legutóbb elkészített citromkrémből, így gondoltam felhasználom a soron következő zabos finomsághoz. :] 
Ízorgazmust okoz a szájban a zab, a joghurt, a túró, a citrom és a pirított mandula elegye. Elég megszimatolni másnap reggel, és egyből megjön az étvágy! 

Hozzávalók
▪50 g nagyszemű zabpehely
▪60 g túró
▪3-4 tk natúr joghurt
▪2 tk citromkrém [elkészítéséhez nézd meg ezt a korábbi bejegyzést!]
▪tej
▪szeletelt mandula

Egy pohárba szórjuk az előzetesen száraz serpenyőben lepirított zabpelyhet, felöntjük annyi tejjel, hogy majdhogynem ellepje, majd egy kis tálkában összekeverjük a túrót, a joghurtot és a citromkrémet – ha úgy érezzük, hogy nem elég édes, tehetünk még bele egy kis mézet vagy juharszirupot. A túrós krémet a zabra halmozzuk, majd megszórjuk pirított szeletelt mandulával. Egy éjszakára dugjuk be a hűtőbe, reggelre szuperül összeérnek majd az ízek, nekünk pedig nem lesz más dolgunk, mint befalni az egészet!

Ha már hóhelyzet, akkor legyen hókifli is. Ezekkel a mandulás csodákkal mindjárt szebb az élet! *_*
Imádnivalóan omlósak, illatosak, és nagyon nehéz abbahagyni az evését.. 😀 

Hozzávalók
▪250 g liszt
▪100 g porcukor
▪200 g vaj
▪100 g darált mandula
▪1 kis doboz tejföl

A mandulát egy száraz serpenyőben gyakran megrázogatva megpirítjuk, de vigyázzunk rá, nehogy megégessük, majd a többi hozzávalóval együtt összedolgozzuk – fontos, hogy a vaj ne legyen túl meleg -, majd vékony nudlikat sodrunk belőle, amelyből kb 8 centis darabokat vágunk és kifli alakúra formázunk.
Előmelegített sütőben, 180 fokon 25 percig sütjük.
Ebből a mennyiségből kb. 50 darab lesz – ami sok(nak tűnik), de higgyétek el, hamar fogy! :]

Ezt az isteni citromos pite receptet sütöttem hétvégén, medve úr lelkes közreműködésével. :] Alul linzertészta, középen ricottás krémes réteg, felül pedig citromos máz. NAGYON citromos. 

Hozzávalók
A tésztához
▪150 g liszt
▪100 g hideg vaj
▪50 g porcukor

A ricottás réteghez
▪250 g ricotta
▪200 g görög joghurt
▪30 g cukor
▪10 g liszt
▪3 egész tojás

A citromkrémhez
▪1 nagy kezeletlen héjú citrom héja és leve
▪1 nagy tojás
▪70 g cukor
▪30 g vaj
 

A tészta hozzávalóiból egyszerű linzertésztát készítünk, összegyúrjuk – figyeljünk arra, hogy gyorsan dolgozzunk az nem tesz túl jót a tésztának, ha nagyon felmelegszik a vaj. Mielőtt kinyújtanánk, tegyük egy picit be a hűtőbe, úgy könnyebb lesz – valamint jól lisztezzük be a deszkánkat is, vagy a felületet, amin kinyújtjuk.
A piteformánkat vajazzuk ki, a tésztát pedig nyújtsuk megfelelő méretűre – ha nagyobb piteformánk van, és úgy látjuk, hogy nem lesz elég nagy a tésztánk ahhoz, hogy a peremére is felérjen, ne essünk pánikba, akkor egész egyszerűen [ahogyan nálam is] nem lesz oldala a pitének, csak alja. :] Az ízén nem fog csorbítani!

A sütőt előmelegítjük [kb. 180 fokra] és a pitetésztánkat beborítjuk sütőpapírral, majd öntünk rá sütőbabot [ami amúgy csak sima bab, amit egyszer így sütésre használtunk, innentől kezdve hívjuk “sütőbab”-nak, ugyanis másra már nem is lesz alkalmas! Tehát, ráöntjük a sütőbabot, ez azért kell, hogy a tésztánk egyenesen süljön meg, és ne legyen púpos. Így, babbal együtt sütjük kb. 6-7 percig, majd kivesszük a sütőből, levesszük róla a babot és a sütőpapírt, majd anélkül is sütjük – egészen addig, amíg majdnem már teljesen kész – de ne piruljon meg! 

Amíg ezek a műveletek zajlanak, összekeverjük a krémet: a tojások kivételével kézi habverővel kikeverjük a hozzávalókat, majd jöhetnek bele egyenként a tojások is, de ezeket már csak óvatosan forgassuk bele fakanállal! 

Amikor úgy érezzük, hogy kellően elősült a tészta, öntsük rá a krémet, toljuk vissza a sütőbe, és addig süssük, amíg olyan lesz mint egy puding – ezt úgy tudjuk a legegyszerűbben ellenőrizni, ha amikor megrázzuk, még mozog egy kicsit, de már nem hullámzik. Ha kivettük a sütőből, várjuk meg míg kihűl, és kenjük a tetejére a citromkrémet, amit a következőképpen készítsünk: a tojásokat egy lábasban picit felverjük, de ne nagyon, csak annyira, hogy a fehérje és a sárgája elkeveredjen, majd jöhet bele a citrom kifacsart leve és héja is, majd a cukor – ennél a pontnál alá is gyújthatunk, és elkezdhetjük főzni lassú tűzön.  Folyamatosan kell kevergetnünk, és amikor már azt hisszük, hogy semmi sem fog történni, na AKKOR kezd majd sűrűsödni. :]  [Úgy is ellenőrizhetjük, hogy kellően sűrű-e, hogy a fakanál hátulján, amivel kevergetjük, végighúzzuk az ujjunkat, és ha megmarad a helye, akkor kész.] 
Belekeverjük a vajat is, megvárjuk míg elolvad majd ha picit hűlt, ráöntünk belőle tetszés szerinti mennyiséget a ricottás krémre.

A legjobb, ha egy éjszakát hűtőben állni hagyjuk, így összeérnek az ízek és a citromkrémünk is megdermed, könnyebb lesz szeletelnünk a piténket. :] 

Ah. Ennek a túrós pogácsának igazán csodás állaga van, nem hiába.. Széll Tamás receptje nem okoz csalódást.. :]
Én kihagytam a kaprot, mert nem igazán rajongok érte, de ha valaki szereti, ne hagyja ki! Lehet helyettesíteni egyébként akár petrezselyemmel is, vagy póréhagymával, medvehagymával.. kinek mi szimpatikus.
Én még annyiban módosítottam a recepten, hogy mindenből 250 grammot vettem, és növeltem a só mennyiségét – tökéletes lett! Az egy éjszakás pihentetés valóban kell a tésztának, és igen, bizony, kell az a sok hajtogatás is, csak türelem, így lesz a pogink omlós, és akár két nap után is puha! :]

Hozzávalók
▪250 g liszt
▪250 g vaj [én fele-fele arányban Rama-t és vajat használtam]
▪250 g túró [zsírszegénnyel dolgoztam]
▪1 egész tojás
▪5-6 kk só
▪1 tojás, valamint reszelt sajt a pogik tetejére

Az összes hozzávalót egy tálba öntjük. összegyúrjuk és alaposan kidolgozzuk a tésztát konyhai dagasztógépben vagy kézzel.
A kész tésztát kb. 5-6 mm vastagra nyújtjuk és háromba hajtjuk, majd fóliával letakarva fél órát pihentetjük hűtőben. Fél óra elteltével ismét kinyújtjuk, megint harmadoljuk és meghajtjuk. Újabb fél óra pihenő letakarva a hűtőben, majd a fél óra pihenő után következik az utolsó nyújtás és hajtogatás. [Összesen tehát négyszer kell hajtogatnunk.] Letakarjuk és hűtőbe tesszük egy éjszakára. [A hajtogatások között nyugodtan hintsünk kevés lisztet a tésztára! – Én mielőtt visszatettem volna a hűtőbe, az edény alját is mindig meghintettem liszttel, amibe tettem a tésztát, valamint a tészta tetejét is, mielőtt letakartam volna folpackkal.]

Másnap a tésztát kb. 2 cm vastagságúra nyújtjuk, megkenjük felvert, egész tojással, és éles késsel vízszintesen és függőlegesen is sűrűn bevagdossuk a tetejét. Tetszőleges méretű szaggatóval kiszúrjuk a pogácsákat    [én most egy felespoharat használtam erre a célra, amit minden szúrás előtt lisztbe mártottam], és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük őket. 180 fokos előmelegített sütőben sütjük szép aranysárgára, kb. 20 perc alatt.

Jó rágcsálást, egy finom pohár bor azért csak lecsúszik majd mellé! ;]

A hétvégén citromos pitét sütöttem, amihez szükségem volt görög joghurtra, viszont mivel többet vettem, mint amit felhasználta hozzá, nem szerettem volna ha kárba vész, így hát a pulton fekvő banánnal. némi kakaóval és grillázzsal egy jó kis egyéjszakás zabkását varázsoltam belőle. :]

Hozzávalók [2 adaghoz]
▪120 g nagyszemű zabpehely
▪180 g görög joghurt
▪kb. 2 dl tej
▪2 tk cukrozatlan kakaó
▪2 tk méz
▪1,5 banán
▪fahéj
▪mogyorós grillázs [én most csaltam egy kicsit és boltit használtam]

A tálkákba szórunk 60-60 g zabpelyhet, és felöntjük kb- 1-1 dl tejjel. Egy banánt alaposan összenyomkodunk egy villával, majd megfelezzük és a zabpelyhes tejre kanalazzuk. A joghurtot kikeverjük a mézzel, a kakaóval és a fahéjjal, majd ezt is megfelezzük, és a banános rétegre kenjük. Egy éjszakára hűtőbe tesszük, másnap pedig banánnal, és durvára vágott földimogyorós grillázzsal díszítjük.
[Ha nem sikerült grillázst szerezni, semmi gond, otthon is könnyen elkészíthető: egy tapadásmentes edény aljában elkezdünk cukrot melegíteni, majd amikor elkezd olvadni és barnulni – azaz karamellizálódni – beledobálunk durvára vágott sótlan mogyorót/földimogyorót/mandulát/vagy bármilyen magvat és összekeverjük. Levesszük a tűzről, és egy zsírpapírra/sütőpapírra öntjük. Kicsit elsimítjuk, és megvárjuk, míg megdermed. Ha ez megvan, összetörjük, és tádáám.. kész is a grillázsunk! :]

Ki ne szeretné azt, amikor a boltban vagy a pékségben sikerül kifogni egy friss, ropogós kiflit/zsemlét/kenyeret, és még melegen elfogyaszthatja.. :] Na már most, ha ezt otthon készítjük el, garantáltan “aznapi” lesz a pékárunk, jelen esetben ez az olivás ciabatta! 
Nem nagy kunszt elkészíteni, kezdők is bátran nekifoghatnak, és alig kell hozzá pár alapanyag. Szinte hihetetlen, hogy a liszt, a víz, és az élesztő elegye milyen zseniális végeredményt alkot. :]

Hozzávalók [egy rúdhoz]
▪300 g liszt
▪kb. 2 dl meleg víz
▪1 tk száraz élesztő
▪1,5 tk só
▪olivaolaj [kb. 3.4 ek]

A meleg vízben elkeverjük az élesztőt, és felfuttatás nélkül hozzáöntjük a liszthez, adunk még hozzá sót, majd gyors mozdulatokkal összekeverjük – nem kell még eldolgoznunk nagyon, azt majd a pihentetés után!
10 percig meleg helyen, letakarva kelesztjük – ha úgy érezzük nagyon ragad, akkor még adjunk hozzá lisztet, ha túl kemény lenne, akkor pedig még vizet-, majd hozzáadjuk az olivaolajat, és elkezdjük dagasztani – kézzel vagy robotgéppel. Ha szépen összeállt, újra letakarjuk, és ugyan úgy, meleg helyen egy órát pihentetjük. 
[Fél órával az idő lejárta előtt indítsuk be a sütőt maximális fokozatra, alsó felső sütésre – de kb. 200-220 fok már rendben van.]
Amikor kb. a duplájára kelt, borítsuk ki a tisztát egy lisztezett felületre, hempergessük meg a lisztben, és csavarjuk meg kb. háromszor és tegyük sütőpapírral bélelt gáztepsire. Ha van időnk [és türelmünk] hagyjuk még kicsit a tepsiben is kelni, ha nincs, akkor toljuk be a sütőbe, és süssünk kb. 20-25 percig, de figyeljünk rá, mert könnyen megéghet. [Ha kapott egy kis színt, az még nem baj – sőt!]

Akár melegen, akár kihűlve már falatozhatunk is a saját készítésű ciabattánkból! A recept jól variálható, vághatunk a tésztába sütés előtt olivabogyót, aszalt paradicsomot, vagy megszórhatjuk akár egy kis bazsalikommal, oregánóval is. 

Aki szereti a túrórudit, annak kötelező elkészíteni ezt a sütés nélküli finomságot, itt ugyanis tortában kapjuk vissza a finom édességet. :]
Hamar elkészíthető, nem kell bekapcsolnunk hozzá a sütőt sem, és azok is egészen nyugodtan nekiállhatnak, akik amúgy nem gondolják magukról, hogy nagy cukrásztudománnyal áldotta volna meg őket az ég. Mondhatni… elronthatatlan! 

Hozzávalók az alaphoz
▪250 g darált keksz
▪120 g vaj
▪3 ek cukor
▪150 ml tej
▪2 ek cukrozatlan kakaópor [legalább 20-22%-os kakaóvaj tartalommal]
▪1 csomag vaníliás cukor

Hozzávalók a krémhez
▪5,5 dl tej
▪6 púpozott ek búzadara
▪250 g túró
▪1 citrom héja [kezeletlen héjú]
▪3-4 ek cukor [ízlés szerint]

A tortaalap hozzávalóit összekeverjük a tálban, majd egy sütőpapírból pont akkora kört vágunk ki, amekkora a kapcsos tortaformánk alja, és beleegyengetjük az elkészült masszát.
A tejből és a búzadarából sűrű tejbegrízt főzünk, amikor besűrűsödött, hozzáadjuk a cukrot is, majd kihűtjük. Ezt követően a  túrót gépi robotgéppel belekeverjük a tejbegrízbe és a reszelt citromhéjjal krémesre keverjük, és a tésztára simítjuk.
Lehetőség szerint egy éjszakát hűtőben pihentetjük, másnap szeleteljük. :]

Szeretem az energiagolyókat: nagyon egyszerű őket elkészíteni, kevés hozzávalóból megvannak, sokféleképpen lehet variálni az összetevőket és a reggeli rohanásnál is mindig jut idő bekapni egyet. :] Most egy kávés változatot készítettem el, próbáljátok ki ti is!

Hozzávalók [a csésze nálam most is 2,5 dl-es volt]
▪fél csésze nagyszemű zabpehely
▪1/3 csésze mogyoróvaj
▪1 tk méz
▪1 ek juharszirup
▪1 ek kókuszolaj
▪2 ek chia mag
▪2 ek őrölt lenmag
▪1 ek darált kávé
▪kb. 2 evőkanálnyi apróra vágott étcsoki


A kókuszolajat felmelegítjük, hozzákeverjük a mogyoróvajat, a mézet, a juharszirupot, majd jöhet bele a chia mag, a lenmag, az őrölt kávé és a csoki.
Homogén masszává keverjük a hozzávalókat – lehet fakanállal vagy kézzel is, és kisebb golyókat formálunk belőle.
Ha nem akarna összeállni, vizezzük be egy kicsi a kezünket, vagy reszeljünk még hozzá répát, vagy adhatunk hozzá mogyoróvajat, ha pedig túl ragacsos, akkor adagoljunk hozzá kókuszreszeléket. :]
Ebből a mennyiségből nekem 9 db energiagolyóm lett, dobozban tárolva hűtőben egy hétig is eláll.