v e k k e r

Olyan kis szépen sorakoznak ezek a muffinok. :] Tudom, sokan nem szeretik, mert, hogy száraz, meg nem elég puha, könnyen kiszikkad, “fojtós”, stb, stb.. na de ezek! Ezek bizony nem azok, főleg mivel a közepükbe is vanília pudingot rejtettem. :]

Hozzávalók a tésztához
▪ 3 tojás
▪ 2 dl cukor
▪ 1 dl tej
▪ 1 dl olaj
▪ 2,5 dl kókuszreszelék
▪ 1,5 dl liszt
▪ fél citrom reszelt héja
▪ 1 csomag sütőpor
▪ csipet só

Hozzávalók a töltelékhez
▪ 3,5 dl tej
▪ 1 csomag vaniliás pudingpor
▪ 2-3 ek cukor
▪ 1 csomag vaniliás cukor
▪ 50 g kókuszreszelék

A tojásokat felverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a tejet, az olajat, a citrom héját, a kókuszreszeléket, a sót, és a sütőporral elkevert lisztet.
A töltelékhez a pudingport a tejben csomómentesre elkeverjük, majd elkezdjük folyamatos kevergetés mellett főzni. Mikor már kezd sűrűsödni, belerakjuk a cukrokat, és simára keverjük majd belekeverjük a kókuszreszeléket is.
Egy muffinsütő formát kibélelünk kis papírkosarakkal, majd a forma 1/3-áig megtöltjük a tésztával. Kanalazunk rá a krémből ízlés szerint [mondjuk 1-2 teáskanálnyit], majd lezárjuk a krémet a tészta 2/3-ával. 
Arra ügyeljünk, hogy a papírkosár ne legyen csurig a tésztával, mert akkor ki fog folyni, miközben sül!
180 fokos sütőben addig sütjük, amíg a teteje szép aranybarna nem lesz. :]
Ha megsültek, akkor a maradék krémet egy zsákba [vagy jobb híján egy kilyukasztott sarkú nejlonzacsiba töltjük] és szépen rányomjuk a muffinok tetejére. Én megszórtam még dekorcukorral is, de akár mehet rá kókuszreszelék, vagy reszelt csoki is. 
Ebből a mennyiségből 24 formás muffinunk lesz – nyilván függ a muffinok méretétől is. :]

Ez a keksz tényleg brutál csokis, benne van vagy 15 deka ét. Imádnivaló. 
Aszalt gyümölcsből igazából bármilyet tehettek bele, én most aszalt datolyával és aszalt gránátalmával (igen!) készítettem. Hamar kész van, én most sütöttem először, de nem utoljára. :]

A hozzávalók
▪ 1 tojás
▪ 80 g cukor
▪ 100 g vaj
▪ 2 ek tej
▪ egy csipet só
▪ kb. fél tk szódabikarbóna
▪ 100 g liszt
▪ 75 g zabpehelyliszt
▪ 100 g csoki [én étcsokit aprítottam kisebb kockákra]
▪ 80-90 g aszalt gyümi [70 g aszalt datolyát és kb. 15 g aszalt gránátalmát tettem bele]

A tojást felverjük a cukorral, majd a szobahőmérsékletű vajjal, ezt követően pedig az össze többi hozzávalót egy fakanál segítségével keverjük a tésztához. Egy elég nehezen keverhető, ragacsos masszát fogunk kapni a végére, nem kell megijedni, eléggé rá is fog ragadni a fakanálra, de majd lisztes kézzel könnyebben lehet belőle dió nagyságú golyókat formázni! 
Egy sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk a golyókat, amelyeket egy kicsit előtte lelapogatunk, majd 180 fokon kb. 8-10 percig sütjük. [Akkor jó, ha az alja már kemény, és a teteje sem “lötyög” – a sütőből kivéve, ahogy hűl, még keményedni fog.]

Fémdobozban sokáig eláll, nekem ebből a mennyiségből 20 db kekszem lett. :]

Fuhúú gyerekek… ez a kifli.. na ez már valami! Nagyon izgalmas kombinációt alkot a kissé sós beütésre hajazó tökmag és az édes csokoládé. Az Aldi Ízvilág magazinjában találtam rá a receptre, és ahogy megláttam a csodás zöld színt, tudtam, hogy ezt meg fogom sütni. [Élőben tényleg brutál zöld!]
Én a cukor mennyiségén és a liszt összetételén változtattam.

Hozzávalók
▪ 125 g vaj
▪ 100 g héj nélküli tökmag
▪ 75 g finomliszt
▪ 75 g zabpehelyliszt
▪ 65 g porcukor vagy nádcukor
▪ 1 csomag vaníliás cukor
▪ 1 csipet só

Először a tökmagot egy késes robotgépben finomra őröljük, egészen liszt állagúra, majd egy tálban az összes többi hozzávalóból tésztát gyúrunk belőle, majd kis kifliket formázunk. Ebből a mennyiségből nekem 30 darab kis kiflicske lett. 
160 fokon kb. 15 percig sütjük, majd ha kihűlt, gőz fölött felolvasztunk jó mennyiségű étcsokoládét – kb. 60-70 grammot, majd tetszés szerint a kiflik egyik vagy mindkét szárát belemártjuk. Sütőpapírra tesszük és hűvös helyen hagyjuk, hogy megdermedjen.
Dobozba téve sokáig eláll, vagy szépen becsomagolva akár gasztroajándék is válhat belőle. :]

Hozzávalók [2 rúdhoz]
▪25 dkg porcukor
▪4 egész tojás
▪25 dkg liszt
▪1 cs. sütőpor
▪1 cs. vaníliás cukor
▪20-25 dkg mandula esetleg dió (apróra szelve v. darálva)
▪aszalt gyümölcs ízlés szerint ami nekem általában egy –egy csomag: mazsola, füge, szilva, esetleg sárgabarack késsel apróra –csíkokra-szelve, de bármi lehet pl. kandírozott gyümölcs stb.

Tanács: vigyázz a sok gyümölccsel ne vidd túlzásba, mert akkor nyersen a tészta beton minőségű lesz!

A tojások sárgáját elkeverjük a 25 dkg porcukorral. Ehhez hozzáadjuk a 4 tojás felvert habját. A 25 dkg liszthez elkeverjük a sütőport és vaníliás cukrot majd ezeket hozzáadjuk az előzőekhez. A végén beletesszük az apróra szelt töltelékeket és elkeverjük.

A püspökkenyér sütőformát sütő papírral kibéleljük és enyhén vizes fakanállal beletöltjük a masszát – kb a forma ¾-ig mert sütés közben kicsit feldagad. Sütőben nagyjából 170-180 fokon sütjük amíg belül már nem nyers a tészta. 

Jó étvágyat! 

Látod? Ez a zabkása tökre szeret téged. Szóval.. szeresd te is őt! Hisz elég fini. :]

Így készült:
▪ 30 dkg zabpehely
▪ 1 dl víz
▪ 3 tk darált dió
▪ sótlan mogyoró
▪ 5 g csokis fahéjas fehérje
▪ 2 tk eperlekvár

A zabpelyhet felöntjük a vízzel és hozzáadjuk az összes többi hozzávalót- az eperlekvár kivételével.
Folyamatos kevergetés mellett megfőzzük, majd lekvárral díszítjük. Jó étvágyat! :]

Ez a gesztenyés pohárkrém egy eléggé megúszós recept, ugyanis nem kell bekapcsolni hozzá a sütőt, de még nagy felfordulás sem lesz utána a konyhában. Valójában csak meg kell venni a hozzávalókat, rétegezni, és befalni! :]

Hozzávalók
▪ 25 dkg gesztenyemassza
▪ 2 dl habtejszín
▪ 1 csomag vaníliás pudingpor
▪ 1-2 ek porcukor
▪ 2,5 dl tej
▪ vaníliás cukor
▪ magozott meggy
▪ rum
▪ vajas keksz [Leibniz]

A pudingot felfőzzük a tejjel és a cukrokkal, majd kihűtjük. Amíg hűl, kemény habbá verjük a habtejszínt, majd a kihűlt pudinghoz keverjük, és egy kis rummal ízesítjük.
A kekszet [ízlés szerinti mennyiség] egy zacskóba tesszük, és apróra törjük – mondjuk egy húsklopfolóval.
A gesztenyemasszát lereszeljük, és elkezdjük a rétegezést!
A pohár aljába halmozunk egy kis krémet, majd rá kekszet szórunk, aztán jöhet a meggy, majd a gesztenyemassza.
A következő újból a krém, majd a tetejét meggyel és/vagy kekszmorzsával díszítjük.

A tésztához
▪ 50 dkg liszt
▪ 25 dkg vaj
▪ 1 egész tojás
▪ egy késhegynyi szódabikarbóna
▪ 2,5 g élesztő [1 tk cukorral elkevert 1-1,5 dl langyos tejben felfuttatva]
▪ 1 csipet só
▪ 10 dkg cukor

A töltelékhez
▪ 30 dkg dió darálva
▪ 10 dkg cukor
▪ lekvár [én anyukám isteni eperlekvárjával csináltam]

A tetejére
▪ 1 tábla (10 dkg) étcsoki vagy tortabevonó

A tésztához a lisztet, a szobahőmérsékletű vajat, a tojást, a sót, a cukrot, és a felfuttatott élesztőt egy nagy tálba öntjük, és tésztává gyúrjuk.
A tésztát 3 egyenlő részre osztjuk, és lisztezett deszkán kinyújtjuk. Egy tepsit kizsírozunk, és belefektetjük az első tésztalapot. Megkenjük lekvárral – ne sajnáljuk, de azért ne is toljuk túl, nem jó ha kicsordul a lekvár a sütiből, amikor beleharapunk -, majd egyenletesen megszórjuk a cukorral elkevert dió felével.
Kinyújtjuk a második tésztát is, ráfektetjük a töltelékre, majd ugyan így járunk el vele, végül pedig a harmadik kinyújtott tésztalappal lezárjuk a sütinket.
160 fokos sütőbe toljuk és kb. 30-35 percig sütjük.
Ha kész, megvárjuk amíg kihűl, és még a tepsiben leöntjük a tetejét csokival – amit lehetőség fölött gőz fölött olvasztunk meg, akár 1-2 ek olajjal összekeverve. Megvárjuk míg megdermed, és szeleteljük. :]

Ez a recept egy barátnőmtől származik, amelyet bármilyen összejövetelre pikk-pakk elkészíthetünk – csak egy baj van vele: muszáj egyszerre több adagot is sütni, ugyanis marha gyorsan elkapkodják a ropogós és mégis szaftos lepénykéket. :]

A hozzávalók
▪ 2 csomag leveles tészta [én a Lidl-ben kapható verziót használtam, ami fagyasztott, téglalap alakú]
▪ 2 tubus sajtkrém
▪ feta sajt
▪ paradicsom
▪ olivabogyó
▪ a tetejére bármilyen sajt ami reszelhető

A leveles tésztát kinyújtjuk, megkenjük mindkettőt 1-1 tubus kenhető sajttal, megszórjuk a karikákra vágott paradicsommal és az olivabogyóval, valamint az apróbb kockákra vágott feta sajttal is. Reszelünk rá sajtot és 15-20 perc alatt 180 fokos sütőben addig sütjük, amíg a tetején egy kicsit megpirul a sajt. Tetszés szerint felszeleteljük és már haraphatjuk is!

Mindjárt december eleje, most már nem olyan ciki ha karácsony illatú sütiket gyárt az ember, ugye? 😀 
Ezek a törökmogyorós finomságok úgy ropognak ahogyan azt egy keksznek kell.. NAGYON!

Hozzávalók
▪ 50 g zabpehelyliszt
▪ 90 g porcukor
▪ 100 g törömogyoró
▪ 100 g sótlan földimogyoró
▪ 2 tojás fehérje
▪ 1,5 tk őrölt fahéj
▪ 1 csipet só
▪ 1 tk vaníliaaroma

A tojások fehérjét felverjük a porcukorral és a vaníliaaromával, majd hozzáadjuk a sót, a ledarált mogyorókat,  a lisztet és a fahéjat is. Legalább 2 órára – de még jobb, ha egy egész éjszakára – hűtőbe tesszük, majd lisztezett deszkán kinyújtjuk kb. 3 mm vastagra és tetszőleges formákat szúrunk ki belőle.
Sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük őket, és addig sütjük, amig picit megkeményednek – nem kell túlzottan, mert ahogy hűl majd tovább szilárdul. 

Istenien ropogós, brutál mogyorós keksz lesz belőle – nekem 50 db jött ki. Zárható dobozban sokáig eláll(na ha hagynánk). 

Linzer-linzer-linzer! Ha van aprósütemény, amiért odavagyok, na akkor ez AZ! Ráadásul ebben a verzióban a fehér lisztet lecseréltem zabpehelylisztre, az élvezeti értékéből azonban cseppet sem veszített. Omlós, puha, ellenállhatatlan.

Hozzávalók [kb. 12 darabhoz]
▪ 80 g  puha vaj
▪ 120 g zabpehelyliszt
▪ 30 g porcukor
▪ 1 csomag vaníliás cukor
▪ 1 tk vanília aroma
▪ fél citrom reszelt héja
▪ 1 csipet só

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd hűtőbe tesszük kb. fél órára, hogy könnyebben formázható legyen. A hűtőből kivéve kb 3 mm vastagságúra nyújtjuk lisztezett deszkán, majd egy kör alakú formával (nekem 4 cm átmérőjű volt) köröket szúrunk belőle. A körös egyik felének a közepét egy kisebb körrel kilyukasztjuk, majd kb. 8 -10 percig sütjük 160-180 fokon – figyeljünk rá, mert könnyen megégnek.

Ha megsültek, a teljes karikákat megkenjük lekvárral – én eperlekvárt használtam – majd összeragasztjuk a lyukas felükkel.

Fémdobozban tárolva sokáig eláll – bár nem lesz szükség a tartósságára, ugyanis hamar elfogy! 😛