v e k k e r

Természetes lelőhelyükön figyelhetjük meg a pohárkrémeket – ritka pillanat ez. Általában párosával tűnnek fel, ebédek vagy vacsorák lezárásaként, vagy csak egy laza hétvégi nasiként. Ez az egyed pedig most nem más, mint a ricottás kávés változat!

Hozzávalók 2 főre
▪ 125 g ricotta
▪ 100 ml habtejszín [állati eredtű, min. 30 %-os]
▪ fél csomag habfixáló [elhagyható]
▪ kb. 2 tk. porcukor [ez ízlés szerint növelhető vagy csökkenthető]
▪ 1 tk. cukrozatlan kakaó
▪ 3 tk. jó minőségű presszókávé
▪ amaretto [elhagyható, de nem érdemes 😀 ]
▪ a díszítéshez bármilyen keksz, mandulaszeletek 

Hogyan csináld?
A tejszínt verd fel a habfixálóval és a fele mennyiségű cukorral. 
A ricottában keverd el a cukor másik felét, a kakaót, add hozzá a kávét és a felvert tejszínhab felét. Ezen ponton jöhet hozzá egy picike amaretto.
Vegyél elő két frankó poharat, felezd el a kakaós krémet, és kanalazd a poharak aljába. Utána jöhet a tejszínhab réteg, majd pedig díszítésként morzsolj rá kekszet, és szórd meg száraz serpenyőben lepirított mandulaszeletekkel.
Kész.

Ez a desszert pikk-pakk megvan, észre sem veszed. Ami fontos, hogy jó alapanyokkal dolgozz! A kávéhoz például én jó szívvel ajánlom a KoffeinBox által is megrendelhető hazai pörkölők kávéit. [Tőlük egyébként tudsz rendelni otthonra kávét is, mert egy olyan rendszert csapatnak, ami többek között egy frankó kávé előfizetés is, szóval, érdemes megnézni őket.]

Kalácstészta
▪ 350 g liszt
▪ 2 kisebb tojás sárgája
▪ 1 tk zsír
▪ 250 ml tej
▪ 25 g friss élesztő
▪ 30 g cukor
▪ csipet só

Kakaós töltelék
▪ 125 g vaj
▪ 80 g cukor
▪ 2 ek. kakaó
▪ 2 csomag csomag vaníliás cukor
▪ 2 kiawbb tojás fehérje

Plusz a  kalács tetejére 1 egész tojás & szeletelt mandula.

Az élesztőt 100 ml langyos – egy teáskanál cukorral elkevert – tejben felfuttatjuk, majd a tészta többi hozzávalójával együtt géppel összedagasztjuk. Az így összedolgozott masszát fél-1 órát meleg helyen letakarva kelesztjük, amíg kb. kétszeresére nő.

Ezallatt a töltelékhez az összes hozzávalót kikeverjük.

Ha a tészta duplájára kelt, három egyenlő részre osztjuk, majd egyesével kinyújtjuk téglalap alakúra [kb. 3 mm vastagra], majd mindegyiket megkenjük a töltelékkel.

A megkent téglalap hosszabbik felétől kezdve elkezdjük szorosan feltekerni, így kapunk 3 rudat, amit szépen összefonunk. Ha ez megvan, egy kivajazott + kilisztezett kenyérsütő (püspökkenyér) formába tesszük, majd konyharuhával letakarva tovább kelesztjük (kb. fél órát).

Ha szépen megkelt, lekenjünk egy felvert tojással, megszórjuk szeletelt mandulával, és 160 fokon kb. 30 perc alatt megsütjük. 

Batyu te csodás.. szerintem évekkel ezelőtt ettem utoljára túrós batyut, szóval pont időszerű volt végre megsütni ezeket a finomságokat. A receptben írt mennyiségből 8 db lett, szóval egy része most a fagyasztóban csücsül, további utasításig. 😀

A recept Hannától származik, ezer köszi érte ezúton is! 

Hozzávalók a tésztához
▪ 250 g búzaliszt
▪ 60 g porcukor
▪ 80 gramm aktív kovász [nekem rozskovim van, azt használtam]
▪ 130 ml tej
▪ 1 tojás
▪ 33 g puha vaj
▪ 1 csipet só

Hozzávalók a töltelékhez
▪ 250 g túró
▪ 11 g búzadara
▪ 40 g cukor
▪ 1 csomag vaníliás cukor
▪ 1 tojás
▪ fél citrom reszelt héja
▪ vanília őrlemény
▪ 15 g aszalt meggy 

Egy tálban összekeverem az átszitált lisztet a porcukorral és a sóval. A tejet – ha hűtőben volt – picit felmelegítem, elkeverem benne a kovászt, majd hozzáadom a felvert tojást is (amiből egy picit félreteszek, hogy majd le tudjam kenni a batyukat vele sütés előtt), majd elkezdem dagasztani a tésztát – ezt lehet kézzel vagy robotgéppel is. 
Pár perc után hozzáadom a puha vajat is, és tovább dagasztom, egészen addig, amíg elválik az edény falától, és szép sima lesz a felülete.

Ezt követően egy konyharuhával letakarom és hagyom szépen kelni – de közben 30 percenként áthajtogatom a tésztát, méghozzá szirom hajtogatással. [A szirom hajtogatásról videó itt. A lényeg, hogy a tészta egyik szélét megfogom, és áthajtom a tészta szemben lévő oldalára, egészen addig, míg körbe nem érek.]

A hajtogatást 3x ismétlem meg, tehát hajtogat – 30 perc pihi – hajtogat – 30 perc pihi – hajtogat – 30 perc pihi. 😀

Az utolsó pihentetés alatt összeállítom a tölteléket is: a tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem, félreteszem. A tojás sárgáját kikeverem a cukrokkal, a citromhéjjal, a vanlília aromával és a túróval, hozzáadom a búzadarát, majd viszonylag óvatosan beleforgatom a tojásfehérjét, és az aszalt meggyet is.

A tésztát egy lisztezett felületen kinyújtom egy kb. 25*25 cm-es, kb. 1,5 ujjnyi vastag téglalapra, és 8 egyenlő részre osztom. Mindegyik négyzet közepére halmozok tölteléket, majd megfogom a tészta négy sarkát, összecsípem és egy sütőpapírral bélelt tepsibe helyezem.

Hagyom kelni még kb. 10-20 percig, lekenem tojással és egy 180 fokos előmelegített sütőben 30 perc alatt szépen megsütöm.

Nem akarom azt mondani, hogy jó vagyok, de muszáj. 😀 Elképesztően finom lett életem kb. 4. kovászos kenyere – az előző hármat nem annyira mertem mutogatni a nagyvilágnak, na de Ő! Őt már igen. Egész szépen felemelkedett, ropog a héja, rugalmas és bubis a belseje, pihepuha, és működik mindenhogyan: zsírral & lilahagymával, simán csk vajjal, vajjal & anci féle sült szilvalekvárral… 🖤

Számtalan receptet, tanácsot, tippet, trükköt elolvastam már, ki hogyan készíti otthon a kis kovászos kenyerét, de minél többet olvastam, annál jobban nem értettem pontosan mit kéne csinálnom. 😅

Végül eldöntöttem, hogy oké, próbálkozom és majd kisül valami. Na ez a valami most jó lett, ehető, és ezt a receptet fogom továbbfejleszteni:

• 290 g kenyérliszt
• 60 g teljes kiőrlésű búzaliszt
• 280 g víz
• 70 g kovász [nekem rozskovászom van, amit hűtőben tartok, mivel sajni csak heti 1x sütök vele, ezért sütés előtt háromszor megetettem]
• 7 g só
• 3 g extra szűz olivaolaj
• ízlés szerint hántolt sótlan tökmag

A lisztet és a vizet összekevertem, hagytam 2 órát pihenni (ez a szakasz az autolízis).
Ezt követően hozzáadtam a kovászt, és 5 percig dagasztottam, majd ment bele a só és az olivaolaj – velük még további 5 perc dagasztás következett.

30 percig pihentettem egy kelesztőtálban, majd sziromhajtogatással körbehajtogattam a tésztát. [Megfogom a tészta egyik szélét a tálban, elkezdem felfelé húzni, majd áthajtom a vele szemben lévő oldalra, 4-5 ilyen hajtogatással körbeérek a tésztán, aminek így egyre szebb lesz a tartása.]

30 percig megint pihentetjük a drágát, majd következik a vizes kézzel történő LAMINÁLÁS! Nem, nem parkettáztam közben, hanem ezt csináltam a tésztával 1:25-től 2:18-ig.

Most 1 órát várunk, és következik egy coil hajtás, a videóban látható módon 2:19-től 2:46-ig.

1 óra múlva ismételten coil hajtás, aztán 2 órán keresztül békén hagyjuk a kenyerünket. [Én lefedve hagytam a kelesztőtálban.]

Ha letelt a két óra, kezdődhet az előformázás, majd a formázás, végül pedig landolhat a hűtőben egy szakajtóban 12 órát. 

Másnap [vagy amikor letelt a 12 óra], 230 fokos jól átmelegített és begőzösített sütőbe tolva megsütjük. [Nálam 15 percig sült 230 fokon, majd további 40 percig 180 fokon – de ez teljesen sütő és sütőedény függő.]

Sütőből kivéve egyből tegyük ki egy rácsra, és várjuk meg – ha tudjuk – míg teljesen kihűl. 😉

Kiflikék. Marha egészségesek, de tényleg. Meguntam, hogy a boltban “rozs”-nak kikiáltott pékáru is tartalmaz búzalisztet, meg még ki tudja mit nem.. szóval úgy döntöttem, hogy mindenkinek az a legjobb, ha inkább saját magam sütöm meg ezeket a ki cukiságokat. 😊

Többféle lisztet vegyítettem, éppen amit a konyhában találtam, és fel is turbóztam kicsit – zöld olivabogyóval, aszalt paradicsommal, a tetejét pedig reszelt parmezánnal szórtam. 😳

👉 Az alábbi mennyiség 8 kisebb kiflihez lesz elég:
▪400 g teljes kiőrlésű rozsliszt
▪100 g teljes kiőrlésű búzaliszt
▪50 g kókuszliszt
▪50 g graham búzaliszt
▪kb. 3-4 dl tej
▪25 g friss élesztő
▪1 nagy csipet só
▪50 ml extra szűz olivaolaj [+ én tettem bele 1 ek. tökmagolajat is]
▪1 egész tojás + a tetejére még 1
▪vaj + olivabogyó + aszalt paradicsom a “töltelékhez”  – elhagyható

Először is az élesztőt morzsold bele kb. 1 dl langyos tejbe [nem, nem kell bele cukor, anélkül is meg fog kelni a tészta, csak kicsit lassabban] majd szórj rá egy kis rozslisztet és keverd össze. Várj 10 percet, és öntsd bele egy tálba, amibe már előzetesen beleszitáltad a liszteket – a kókuszlisztet nem kell átszitálnod. 😉

Ha ez megvan, mehet bele a tojás, a só és a tej is – de ne az összes, inkább adagonként. Kezd el dagasztani – kézzel vagy géppel -, majd ha összeállt, akkor öntsd hozzá az olivaolajat is. Pár percig még gyúrogasd, közepesen lágy tésztát kell hogy kapj, formázd gombóccá. Tedd egy meleg helyre, takard le konyharuhával és várd meg, míg kb. a kétszeresére nő. ⬆

Ha megnőtt, nyújts ki kör alakúra, kb 3 mm vastagságúra, kend meg olvasztott vajjal, majd szórd rá az apróra vágott olivabogyót és aszalt paradicsomot. Vágd fel 8 cikkre és a szélétől tekerd fel a közepe felé haladva úgy, hogy egy kifli formát kapj – ha szeretnéd, meg is hajlíthatod. 🥐

Tedd őket egy sütőpapírral bélelt tepsibe, kend meg a tetejüket tojással, és szórd meg parmezánnal. Kb. 30-35 percig kell sütnöd 180 fokon – de látni (és érezni) fogod, hogy mikor jók.

Ha kihűltek és úgy érzed, hogy nem fogyna el, akár le is fagyaszthatod őket, de zacsiban 2-3 napig biztosan eláll. 

Ez a tökmagos datolyás energiagolyó – eléggé adja. 🤪🤤 Nem számít, hogy tombol a nyári hőség, ehhez úgy sem kell bekapcsolni a sütőt! 😉

16 db ⬇
▪70 g sótlan kesudió
▪30 g sótlan mogyoró
▪100 g magozott datolya forró vízbe áztatva
▪25 g puffasztott rizs
▪30 g mogyoróvaj (lehet ‘kráncsi’ is)
▪2 ek folyékony kókuszolaj
▪1 ek juharszirup
▪vanilia őrlemény + aroma + ha nem állna össze akkor meleg víz
▪a forgatáshoz darált tökmag és kókuszreszelék

Előszőr a száraz, majd a ragacsos hozzávalókat dobd be egy fasza késes robotgépbe – ha nem tapadna össze, akkor kézzel segíts rá, formázz golyókat, majd forgasd meg tökmagos kókuszreszelékben.

ennyi. 😊

Életem pohárkréme. De tényleg. Brutálisan jól összeillik a sós mogyoró a datolyával – ez most már kétségtelen. 😀
Az alap simán jó lehet legközelebb akár egy vegán, sütés nélküli tortához is, mert jól egyben marad ha lenyomkodja az ember, de én most csak hanyag eleganciával poharakba halmoztam az alapot. 🙂

Pofon egyszerű, sokféle gyümölccsel variálható, legközelebb ki fogom próbálni áfonyával is – úgy is szezonja van!

Hozzávalók [4 pohárhoz]
▪125 g magozott datolya
▪125 g sós mogyoró
▪300 g görög joghurt
▪2 tk méz – elhagyható
▪málna a díszítéshez

A datolyát kisebb darabokra vágjuk, majd forró vízben áztatjuk 10 percig, ezt követően leöntjük róla a vizet és egy késes robotgépbe tesszük. Hozzáadjuk a mogyorót is, majd pürésítjük. [Ha nem állna össze a massza, öntsünk hozzá egy kis datolyás levet.]
A masszánkat négyfelé osztjuk, poharakba halmozzuk, majd mézzel elkevert joghurtot kanalazunk rá, végül pedig a málnákat is rátesszük. Ennyi. 🙂
Lehűtjük és már csak annyi van vissza, hogy ámuljunk, milyen finom dolgot tudunk csinálni mindössze 5 hozzávalóból!

Újabb próbálkozások a házi kenyérkészítés terén. Jelentés: 1 elégett sütőpapír, 1 vízben megáztatott kenyér a lángoló sütőpapír láttán, 1 megégett tenyér, 1 tökéletes kenyér. Hát igen. Meg kell őrizni a pánikot. 😀 Még szerencse, hogy ebből az adagból két kisebb vekni kenyér jön ki, így az egyik teljes mértékben fogyasztható, a másikról pedig csak az elázott részeket kellett levágni. 😀 

Maga az elkészítés nem igényel sok időt, inkább a pihentetés + kelesztés, ezért érdemesebb hétvégén nekiállni – én előző este összekevertem a tésztát, és másnap reggelre szépen meg is kelt, ugyanis 12 óra kell neki. 🙂
Az alaprecept wander food wonder blogjáról származik, én csempésztem egy kis olivabogyót is a tésztába. 

Hozzávalók
▪420 g teljes kiőrlésű búzaliszt
▪40 g finomliszt 
▪20 g friss élesztő
▪450 ml víz
▪2 tk só
▪5-6 db aszalt paradicsom
▪1 marék zöld olivabogyó

A liszteket összekeverjük a vízzel és a sóval, majd belemorzsoljuk az élesztőt is. Elég laza tésztát – vagy is inkább masszát – fogunk kapni, de ez nem is baj, a lényeg, hogy csak “kutyuljuk” össze, és takarjuk le egy folpackkal és hagyjuk 12 órát pihenni.

Másnap a konyhapultot vagy egy deszkát nagyon nagyon sok liszttel beszórunk, és ráborítjuk a kis masszánkat, ellapogatjuk és rászórjuk a tetszés szerint apróra vagy durvára vágott aszalt paradicsomot és az olivabogyót.
Addig gyúrjuk, amíg már kevéssé ragad a tésztánk, majd belisztezzük a tetejét és egy konyharuhával letakarva 1 órát pihentetjük. [Miközben kel, félúton a sütőt előmelegíthetjük 250 fokra és alulra egy kisebb tepsibe tegyünk vizet is, hogy párologjon.]

Ha letelt az egy óra, kicsit még átgyúrjuk, megformázzuk és átemeljük egy sütőpapírral bélelt formába, vagy ha az nincs, egy tepsit/sütőlapot bélelünk ki vele, és arra helyezzük rá a kis bucinkat.
Én két részletben sütöttem meg a kenyereket – ami mint utólag kiderült nagyon is jó ötletnek bizonyult. 🙂

A sütés részénél követtem Dóri utasításait: lefedve 20 percig sütjük 240 fokon, ha letelt a 20 perc, levesszük a fedőt/alufóliát, lejjebb vesszük a hőfokot 220 fokra, és még 20-25 percig sütjük.

A kenyerünk akkor jó, ha az alja kopog. 🙂 Hagyjuk, hogy teljesen kihűljön – de inkább még langyosan kóstoljuk meg, isteni.

Ez a torta elronthatatlan, és merem állítani, hogy az egyik legfinomabb amit eddig sikerült csinálnom – ezt alátámasztják a repetázó vendégek is. 😉

Az alapja vajas keksz és zabkeksz keveréke, a krém pedig egy elképesztően könnyű, fehércsokis vaníliás ízben pomázik.
Mivel az alapot kicsit elő kell sütni, így a tortánk alja ropogni fog, a krém pedig olyan lágy lesz rajta, hogy öröm lesz megkóstolni!

Nem is borzolnám tovább a kedélyeket, íme a recept:

Alap
▪100 g vajas keksz [Leibniz]
▪50 g zabkeksz
▪120 g vaj

Krém
▪2 dl habtejszín [állati eredetű, amit legalább 1 éjszakát hagytunk szépen lehűlni a hűtőben]
▪1 csomag habfixáló
▪1 tábla fehércsoki [100 g]
▪1-2 tk. vanilia aroma
▪250 g mascarpone


A kekszeket ledaráljuk egy késes robotgépben, majd kiöntjük egy nagyobb tálba, és alaposan összeforgatjuk az olvasztott vajjal. Egy 24 cm-es kapcsos tortaforma aljába teszünk egy kör alakú sütőpapírt [mármint akkora kört vágunk ki a sütőpapírból, mint a tortaforma], majd belesimítjuk a vajas kekszes keveréket és egyenletesen le is lapogatjuk. [A tortaforma oldalát is megkenhetjük vajjal, úgy biztosan nem ragad majd bele sütés során.]
Az alapot megsütjük kb. 160 fokon, majd hagyjuk teljesen kihűlni.

Amíg hűl, összeállítjuk a krémet: a fehércsokit vízgőz felett megolvasztjuk, majd félretesszük – közben a habtejszínt a fixálóval keményre verjük, hozzáadjuk a mascarponét, a vanília aromát, és az olvasztott csokit is. Ha nem elég édes, tehetünk még hozzá porcukrot, de szerintem a csoki kellően meg fogja édesíteni.

A krémet úgy simítjuk a tortára, hogy az benne van a kapcsos tortaformában, és egy frissentartó fóliával letakarva egy éjszakát hűtőben pihentetjük. Másnap óvatosan levesszük a tortaforma oldalát, és ha még szükséges, elegyengetjük rajta a krémet – a tetején és az oldalán.

Tetszés szerint díszíthetjük gyümölcsökkel, csokiforgáccsal, darált magvakkal, túrórudival, ostyarúddal, vagy csak minimál stílusban egy gyertyával – én most egy kisebb cukorsokkot idéztem elő a dekorációval, de nem gond, szülinapra készült, belefér. 😉 

Korábban már többször készítettem zablisztből palacsintát, a vastagságát leszámítva ugyan olyan mint a sima lisztes verzió, de így meg aztán különösebb szívbaj nélkül ehetünk belőle többet is. 😉
Most kipróbáltam, hogy egy kanál lisztet helyettesítek kakaóval – működött. A tölteléket nyugodtan lehet kedvünkre variálni, én a képen szereplő túrós citromos verzió mellé készítettem egy mogyoróvajas-eperlekváros és egy sárgabaracklekváros-diós változatot is.  🙂

Hozzávalók [8 darabhoz]
▪2 egész tojás
▪200 g zabpehely [-1 ek]
▪1 ek cukrozatlan kakaópor
▪3 dl tej
▪2 dl szóda
▪1 csipet só
▪50 ml olivaolaj

A zabpelyhet egy aprítógépben liszt állagúvá daráljuk – ha van otthon zabpehelyliszt, az még jobb, majd kiveszünk belőle egy evőkanállal, helyette pedig hozzáteszünk egy evőkanál kakaót. A tojásokat hozzáadjuk, majd kisebb adagokban a tejet és a szódát/ásványvizet is. Ha megvan, mehet bele a só, és az olivaolaj is. Palacsintasütőben kisütjük a palkókat, innentől kezdve pedig már csak a fantáziánk szab határt, hogy mivel töltjük meg! 🙂