Ahh.. te jó ég. Annyira gyönyörű ez a kalács, és eszméletlen finom fahéj illat lengi körbe a lakást a készítése közben.. nem is lehet neki ellenállni, hiába volt este 10, mikor épp elkészült. 😀 Melegen, egy kis tejjel pedig: mámoros. :]
A recept Fördős Zétől származik, igazából csak annyit módosítottam rajta, hogy a méz helyett 4 tk cukrot használtam.
Hozzávalók
A tésztához
▪100 ml meleg víz
▪100 ml meleg tej
▪25 g friss élesztő
▪4 tk cukor
▪1 csipet só
▪260 g finomliszt
▪2 ek olvasztott vaj
A töltelékhez
▪4-5 ek olvasztott vaj
▪2 nagy ek őrölt fahéj
▪4 nagy ek porcukor
A meleg vizet és a tejet összeöntjük, belemorzsoljuk az élesztőt, belerakjuk a mézet és hagyjuk 5 percig pihenni, hogy az élesztő felfusson. [Én egy közepes méretű tálkában futtattam fel, amit letakartam egy tányérral.]
A lisztet elkeverjük a sóval, beleöntjük az élesztős tejet és elkezdjük gyúrni a tésztát. Mikor már összeállt, belegyúrjuk a vajat is és addig dagasztjuk amíg sima felületű tésztát kapunk. Ekkor belisztezzük az edény alját, belerakjuk a tésztagombócot, szórunk rá kevés lisztet és letakarva, meleg helyen kb. 30 percig kelesztjük.
Mikor megkelt, lisztezett felületen kb. 45×26 cm-es téglalappá nyújtjuk, megkenjük az olvasztott vajjal, megszórjuk a fahéjjal és porcukorral majd a hosszabb oldalánál feltekerjük.
A hengert hosszában kettévágjuk és a vágott felével felfelé, átlósan megtekerjük egymáson a felezett hengereket. A két végénél összecsípjük a fonatot és sütőpapíros tepsin, 175 fokos sütőben kb. 30-35 perc alatt megsütjük a kalácskoszorút.